Amikor olvasom, mintha csak egy másik univerzumban lennék. A fejem egy hatalmas varázsszökőkútba dugom és hallgatom a hangokat. Hallom a lelkének minden apró szavát.
Ezt érzem, mikor betévedek hozzá. Legszívesebben csak olvasnám egész délután. Olyan, mintha itt lenne mellettem és beszélgetne a szívemmel. Szinte érzem, amit ő érzett, amikor megírta azt a bejegyzését. Vagy rímekbe szedte a szavakat.
„Félsz
Elindulni egyedül, bizonytalan még lépted,
Hiába a térkép, az útvonalat mégsem érted.
Kattog az agy és verdes a szív, dübörögnek életek,
Megtölt, szétszed, maga alá gyűr a félelem.
Tegnapoktól, holnapoktól, igenektől és nemektől,
Árnyalakok, démonok táncolnak ki fejedből.”
Egy lány, aki keresi önmagát, és nem riad meg az Élet nehezebb napjaitól. Kellő kitartása van ahhoz, hogy várjon. Megvárja azt az utat, amit neki szánt az ég. Közben, pedig beszél hozzánk. Bevezet egy rengetegbe, ahol lelkének kiáltásai pihennek. Bele nyúl mély zsebébe és előveszi a csörgő apró gondolatait.
„lennék már másnak máshol máshogyan, kicsit jobban, kicsit kevésbé. figyelhettem volna erősebben, látnom kellett volna azt, ami a szemem előtt volt. hazudtál, az elejétől hazudtál. én meg elhittem, néha ma is hiszem még. gyűlölni sem gyűlöltelek, csak kerestelek a múltban, emlékfoszlányokban, a sötétben, egy-egy halk nevetésben, arcok fintorgásában, kések hegyében és a hideg szél csípésében.”
Haga Renáta
A blogja csendes, meghitt és áhítatos. Minden szavában érzelem. Minden gondolata mögött igazság lapul. Egy terápia. Egy segélykiáltás. Egy tanács. Egy intő jel.
Nézz be hozzá, és amikor olvasod, figyelj, mert érezni fogod, hogy ott ül melletted.
