… és ha 28 nap alatt cserélődik le a bőr teljes felső hámrétege,
akkor szerencsére már egy olyan pont sincs a testemen, amihez hozzáértél.
Bezzeg bennem minden a te ujjlenyomatodtól foltos.
A múltkor azt találtam ki, hogy egy felespohárba összegyűjtöm a könnycseppjeim,
majd lehúzom őket.
Hátha azok eltüntetik ezeket a nyomokat.
Pedig ezeket is próbálom megemészteni,
hátha a gyomorsav is lehozza őket,
de nemhogy MEG, inkább ők engem FELemésztenek.
A tüdőmet piszkálhattad a legtöbbet.
Lehet, hogy az egész tenyereddel markoltad meg, amikor a melleimet olyan erősen szorítottad.
Mert mióta elmentél éjszakánként sokkal nehezebb minden levegővétel.
Hazudnám, hogy pánikroham, de szentül hiszem, hogy a hüvelykujjad ilyenkor gyengéden összenyomja az orrom.
Ezért áramlik lassan a levegő.
Persze ilyenkor eszembe jut, hogy teljesen mindegy, mert ha nagyon el akarnálak rejteni magamról,
tövig kellene rágnom a körmöm, amivel a hátad karmoltam,
kopaszra kell borotválnom a hajam, amibe olyan sokszor belehajoltál,
és kés alá kellene feküdnöm, hogy kivágják az arcomon lévő anyajegyet, amin utoljára végigsimítottad az ujjad.
De akkor meg örökre ottmaradna a heg, mint a szívemen.
Én meg se bőrgyógyászhoz, se a szívsebészhez nem kapok egyelőre időpontot,
mert az éjjeliszekrényeden hagytam a TAJ kártyám.
Képek: wallpoper.com