Lélekhalál

Lélekhalál

Hogy monoton. Hogy minden hétköznap ugyanolyan. Hogy belefáradunk, hogy belefásulunk. Hogy unjuk, hogy elegünk van. Hogy robottá válunk. Hogy mindig csak  a számlák, csak azok jönnek, ők túl hűségesek, nem úgy, mint a szerelmek, akik folyton mellékefélnek. Hogy eltűnik a szemünkből a fény, helyette karikák. Hogy már nem emlékszünk, milyen nevetni. Hogy elfelejtettünk boldognak lenni. Mikor nevettél utoljára? Hogy mint futószalagon sétálás, nem jutunk tovább. Megrekedtünk, mint sok csoki után a széklet. Hogy túlképzett. Hogy nincs elég gyakorlata. Ne aggódjon nem is lesz. Mi sem adunk. Hogy nem elég nagy a melle, talán a szilikon segítene. Hogy mindenki elmegy. Hogy külföld, hogy halál. Hogy nincsenek válaszok. Már kérdések sem nagyon. Mindenki csak széttárja  a karját, mert a nem tudom a legjobb megoldás. Hogy a felnőttség azt jelenti, közeledik a halál. Szépen kiüríti az ismertségi körünk. Majd rajtunk röhög. Aztán magával visz. Ki tudja hova. Ott a mennyország nyilván, annak, aki hisz. Aki meg nem? Nem hiszem, hogy  a pokol lesz a helye. Inkább csak föld és rothadás, meg a kukacok vagy férgek, amik ott élnek. Enni nekik is kell néhanapján, hát legalább testünk majd jó célt szolgál. A lelkünkkel mi lesz? Az már rég halott. Az első, ami beáll, a lélekhalál. Már egész korán. Talán úgy 18-20 táján. A szülinapi gyertyákkal a lelked is elfújod. Onnantól már baszhatod. Pedig mennyire akartál felnőtt lenni, törvényesen piát venni. Azt hitted felnőttnek lenni jó, mert majd nem lesz senki, aki parancsol. Dehogynem. A professzor, a dékán, a főnök vagy épp egy kis mitugrász, na meg az anyádapád. Hogy 18 felett neked aztán nem, de amíg az én kenyerem eszed. Ismerős mondat ez, ugye? A suli, a meló, meg néhány üres helló. Hol vannak a barátok, hova lettek? Kifakult kapcsolatok, ezt is a pénz tette. Mert bocsi, ma nem érek rá, sok a munka, és a gyereknek meg kell az új ruha. Márkás persze, nem olcsó, ne mondják, hogy az én gyerekem csóró. Kicsúfolnák az iskolában, ha nem lenne trendi nadrágja. A gyermekkori csúfolódás, pedig kihat a lelki fejlődésére, akár még sorozatgyilkos is lehet belőle. Ezt írta az a könyv, amit múltkor vettem, drága volt, de legalább okosabb lettem. Na meg a pszichológus, mert tudod a mai világban, mindenki jár hozzá, de fizetsz pár tízest, és ő meg nem csinál belőled viccet. Kell valaki, aki meghallgat tudod. Na de leteszem, mert már unod. Majd találkozunk, karácsonykor esetleg? Várj csak, akkor az anyósomék jönnek.  Szilveszter talán, á nem jó, jön a család. Akkor majd jövőre összefutunk, ha lesz az életemben egy szabad minutum. Addig meg megadom a pszichológusom számát, jót tenne, ha meglátogatnád. vagy esetleg egy ráncfelvarrás? 20 felett már nem árt. Hiszen a pasik is a fiatal húst keresik, akire a feleségük lecserélhetik. Aki szerelmes, így jár, megcsalják, elhagyják, átbasszák. Megszoktad már? Folyton beléjük zúgsz, és mindig elbuksz. Hányszor mondjam, hogy a nagy ő nem létezik, csak ezt a szerelem dolgot túlértékelik. Te meg folyton ezt csinálod, az igazit keresed. Aztán meg hetekig keseregsz. Telebőgsz ezer párnát. Törnéd el inkább a lábát. Látod, nehéz így az élet 18 felett. Felnőttség. A francba vele. Nem kellett volna ennyire várni. Maradni kellett volna még a mászókán lábat lóbálni. Hintázni, fogócskázni, kidobózni és bújócskázni. Nem hitted el, mikor azt mondták, örülj, hogy gyerek vagy, a felnőttség szar. Most már elhiszed persze, de már késő. Már cseszheted. Felnőttél. Gyerek többet tutira nem leszel. Nincs gondtalanság, szabad nyár. Nincs vidámság és móka kacagás. Csak a gondok, a problémák, a munka és a monotonitás, az, ami ezentúl rád vár. Ez lenne az élet? Mond most élek? Azért ne akadj ki nagyon. Bár zsebedben valószínűleg nem lesz soha nagy vagyon. Nem lesz több millád. Ami rád vár, legfeljebb a végbélrák.
De ne aggódj, ha kiborulsz, legalább legálisan támaszt a kocsmapult.

http://31.media.tumblr.com/ (The Big Bang Theory)

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*