Sokszor érezzük azt, ha romantikus történetről van szó, már mindent láttunk, de ez koránt sincs így, melyre jó példa ez a film is, amitől az előzetes alapján valahogy teljesen mást vártam. A rendkívül jó alapötletű történetről azt gondoltam, mivel eredetinek véli saját magát, minden más területen nincs rászorulva, hogy a maximumot hozza. Nos azt tényleg nem hozta, de valami egészen mást igen.
David Levithan könyvének fülszövege szerint „A” sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe és igyekszik nem kötődni senkihez sem. Egy reggel azonban „A” Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A” jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk beleszeret a lányba.
Sajnos nem volt alkalmam elolvasni a könyvet, pedig azt hiszem érdemes lett volna, mert a film játékideje bár számos kérdés feltevésére elegendő, megválaszolni azonban nem igyekszik mindent. De talán épp ez a fajta nyitottság az, amiért a film után még annyit lehet beszélgetni az emberi lélek sokféleségéről.
A film Hollywood egyik különösen sokat alkalmazott eszközéhez nyúl, méghozzá a külső és a belső értékek szétválasztásához és ez alapján a legkülönösebb párok összeboronálásához. Gondoljunk csak a Szépség és a szörnyetegre, King Kongra de elég Guillermo del Toro vízilényére és annak kedves takarítónőjére. A történet vége lehet boldog is, de az esetek többségében azok a bizonyos korlátok áthidalhatatlanok. Ettől olyan szép a szerelem.. De tényleg ilyen egyszerű volna? Ha szép a lelkünk, az egyáltalán nincs kihatással a külsőségekre? És fordítva? A testünk nem határozza meg egy idő után, hogy a lelkünk milyen lehet?
“A” személyiségét Rhiannon minden külsőség (és identitás) ellenére szereti, ahogy gondolnánk, hogy a való életben is így volna helyes. Egy olyan életben ahol nem számít a kinézetünk, a testünk, miközben a film végére épp ez jelent majd megpróbáltatást a szerelmesek számára. Néhány képkockában betekintést kapunk, milyen lenne később Rhiannon élete, és valljuk be, elkeserítő eredményt kapunk.
Természetesen ennek ellenére nem távoztunk üres kézzel a filmről, főleg mert meg lettünk pakolva kérdésekkel. Csupán csak lelkek vagyunk? Hiszen a lelkünk, a személyiségünk öltöztet fel reggel és visz el arra a munkahelybe amit ő választott. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a testünk ennyire másodlagos a belső értékekhez képest, a lelkünk képes volna nélküle boldogulni? Aligha.
A film egy egyszerű tinilimonádé, egy nagyon szép képekkel, aktuális, modern témákkal, remek szereplőkkel és zenékkel megspékelt limonádé, mely valahogy mégis túlmutat azon feladatán, hogy egy könnyed randidélután programja legyen. Mindezt teszi úgy, hogy miközben ezt a könnyed, pasztellszínű első szerelem sztorit tálalja, önkéntelenül is fontos kérdések jutnak az eszünkbe, melyek a moziszékből felállva is még hazakísérnek.
Hallgasd meg a kedvenc zenémet a filmből 🙂
kiemelt kép: https://i.kinja-img.com
