Lendületben, Palya Beával

Lendületben, Palya Beával

Mikor egy kedves hölgy felhívott a Művészetek Völgye szervezőcsapatából és megkérdezte, hogy a rendezvény alatt kikkel szeretnék interjút készíteni, gondolkodás nélkül vágtam rá Palya Bea nevét. Hiszen számomra ő a nagy betűs nő, a szó legszebb értemében. Nagyon sokat segített a zenéje a nehezebb időszakokban, arról nem is beszélve, hogy a dalain keresztül jutottam el a népzene csodálatos birodalmába, ami előtte valamiért sajnos kimaradt az életemből.  Bea élőben is pont olyan kedves és közvetlen, mint ahogy a videók alapján képzeltem. Egészen különleges élmény volt vele beszélgetni, amit sosem fogok elfelejteni.

– Mit jelent számodra a Művészetek Völgye?

– (mosolyog) Olyan, mint egy életsűrítmény, mint a húsleveskocka, valami nagyon-nagyon finom, amiben tényleg benne van egy jó húslevesnek a lényege. Ez a tíz nap egyrészt lezárja az előző év minden történését és elkezd egy újat. Tehát kicsit tagolja számunkra az időt. Olyan, mint egy átmeneti rítus, mint egy közös családi ünnep. A stáb a Palya-udvarban most már úgy is működik, mint egy nagy család, egyre több benne a gyerek, és ezt nagyon szép nézni, hogy a gyerekeink az első naptól kezdve minden felnőtthöz úgy mennek oda, mint a nyájba a kisbárány a nagyokhoz. Mindenhol biztonság van. Másrészt pedig hihetetlen sok élmény. Énekesként is nagyon mély dolgok jönnek elő, és hallgatóként is nagyon sok mély élmény és ötlet megszületik bennem. Ilyenkor a kreatív erők, kreatív források is elindulnak, elkezdenek jobban csobogni. Rengeteg a találkozás, a barátaink ide jönnek. Elég jó. És tíz nap a szabad ég alatt, azért az sem utolsó szempont.

-2011-ben jelent meg a Ribizliálom című könyved. Tervezel még más könyvet, esetleg a Várandós Naplód kiadásra kerül valamikor?

– Igen, tervezek. Azt nem tudom, hogy mikor fogom kiadni ezeket, de ott vannak a szövegfájlok, lehetne rajtuk dolgozni, sok ötletem van. Új ötletek is, de nagyon sokan várják a Ribizliálom folytatását. Ez nagyon szép nekem, hogy egy ilyen élet, mint az enyém, ami csak egy élet a sok közül, de mégis az által, hogy leírtam a mély szintjeit, nagyon sokan kapcsolódtak hozzá és nyoma sem lett bántásnak, turkálásnak vagy vájkálásnak, hanem mindenki azzal a puha, emberi, meleg szeretettel viszonyult hozzám és elmondta a saját sztoriját, mint ahogy én a könyvet írtam. Ez nagyon-nagyon szép, csodálatos dolog volt. Úgyhogy többen kérdezik, hogy lesz-e folytatás. Szerintem lesz, bár az biztos, hogy most jobban koncentrálok a zenecsinálásra. Van körülöttem egy ötfős zenekar, velük készítettem el a Nő című albumot, ami márciusban jelent meg, és most már a közönség minden koncerten kívülről fújja a dalokat. Ez egy nagyon-nagy öröm számomra, hogy most egy olyan csapat van körülöttem, akikkel úgy érzem, hogy hosszú távon tudok építkezni.

– Ha már említetted a Nő című lemezedet, el tudnád mondani, hogy a rajta szereplő dalok miről szólnak, illetve mi inspirálta őket?

– Anyává váltam majd két évvel ezelőtt, és a Lilivel eltöltött eddigi huszonegy hónap rengeteg-rengeteg új, érdekes kérdést, problémát, hangulatot, helyzetet hozott, amire próbáltam válaszokat keresni, néha megoldást, vagy csak a hangulatot akartam megfogalmazni. Azt gondolom, hogy ha már itt átmeneti rítusokról beszélünk, egy nő életében szerintem ez a legmélyebb, ami történhet, legalábbis az enyémben ez volt a legmélyebb, pedig előtte is mély dolgok történtek velem. Egyszerűen ez olyan, hogy az élet kibújik, akár a hóvirág a föld alól, ezt nem lehet megállítani. Lili is jönni akart, nagyon-nagy erőkkel és jött. Engem pedig bár nem teljesen, jórészt átírt és mintha hátra hagyhattam volna a már nem annyira kellő részeimet.

– Mikor rád nézek, akkor mindig egy örökké mosolygó, nevető nőt látok. Honnan jön ez a sok energiád?

– Teszek érte, hogy legyen. A Művészetek Völgye alatt fönt a hegyen lakom, ma egy órát jógáztam és tornáztam, különböző erőnléti dolgokat is csinálok ilyenkor. A mozgás és a tánc az alapelemem. Mindennap van és nem kérdés, elmegyek-e vagy nem, mert ez egy alapforrásom. Meg hát én a testemmel dolgozom, hiszen a hangnak a test az ürege. Másrészt a családom is egy nagy töltőállomás, a lányom és az ő apukája, egy nagy, csodálatos páros. Maga a zene is tölt, a kreatív folyamat, tehát nem csak visz, és nagyon-nagy öröm van abban, hogy egy dolog megszületik, és a semmiből kikaparunk egy valóságnyi részt, egy dalt, egy szöveg születik. Ez nagyon-nagyon jó dolog. Illetve a barátaim. A barátságaim olyanok, mint az éltető levegő, és az is rengeteg erőt ad. Például egy veszekedés után beülni egy kávéra a barátnőmmel és röhögni azon, hogy mit mondtunk egymásnak a párommal, ugyan már. Mindent más színbe helyez.

– Lilit is magaddal hoztad a Völgybe?

– Persze. Igazából ez már a második életéve során a harmadik Kapolcs, mert ugye a hasamban is végigcsinálta, amikor én négy hónapos várandós voltam vele, és nagyon szereti. Mondja, hogy anya menjünk a buliba.

– Jelenleg min dolgozol?

– Rengeteg mindenen. Nem tudom láttad-e a déli Palya-udvart, a zenekar annyira jól működik, hogy új számötletek jönnek folyamatosan, mert a próbák egy része szabad improvizáció és abból utána néha csak szerkeszteni kell a jó részeket. Az új lemez az egyelőre Férfi vagy Tovább nő munkacímen van elmentve. Én próbálok férfiakról írni, de férfiként sosem fogok tudni, mert nem (nevet). A másik album, amin dolgozom az Álom-álom ki a párom? ,Imruska története. Az végül is már egy elő munka a férfiakról való íráshoz, vagy a férfilélekhez való búváshoz, az onnan való kitekintéshez és aztán dalokat úgy próbálni csinálni. Ez egy 2004-es lemezemnek, az Álom-álom kitalálomnak a párhuzamosabb története. Ugye az egy nőnek a lélekfejlődése, egy fiatal lánynak.  Ott megtalálja a szerelmét egy cigányfiú személyében, akit Imruskának hívnak, és most Imruska történetét írtam meg dalban. Ez egy énekelt mese. A lényeg az igazából, hogy mindegy, hogy cigány vagy nem cigány, a férfilélek göröngyös útját járjuk be. Apa-anya, halál-élet van benne, megint csak mély kérdésekhez jutunk el. Tehát van Imruska, Férfi vagy Tovább nő és van még az Altatok folytatása is, amiben szintén gyüledezik a sok jó téma, dal és ötlet. Ezeket mind tárolom egyrészt a hangfájlok, másrészt a szövegfájlok között, a lelkemen. Az az igazság, hogy rengeteget játszunk. Kapolcs után szeptember 25.-éig, még legalább húsz koncert vár ránk, aminek nagyon örülünk, mert nagyon jó. Ehhez pedig párosul jó néhány ezer kilométer, a határokon túli magyarságot beleértve, vagy egy Nyíregyháza- Sopron kört egymás utáni két napon teszünk meg, tehát lesz itt még szépen koncertezés is. Ebben pedig az egyensúlyt kell megtalálni, hogy hol vagyok anya, hol vagyok énekes, dalszerző.

– Hogy tudod ezt az egyensúlyt megtartani?

– Néha nehezen, néha küzdök vele, néha elvesztem, néha meg aztán visszatér. Ezek ciklusok. Valószínűleg azt kell elfogadnom, hogy nem tudom ezt tökéletesen csinálni és nem is akarom. Illetve ez még sem igaz, hiszen azt szeretném, hogy mindig csak jobb legyen minden. Próbálkozunk, és mondom Lilinek néha, hogy figyelj, anyukád tökéletlen. Ez így sikerült ma. Nem tudom mindig ilyen elfogadással mondani, de erre törekszem.

 Köszönjük szépen Beának a válaszokat, Bodnár Rékának pedig a gördülékeny kapcsolattartást. 

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.