Lendületes szerkesztők – a csajbulinak vége!

Lendületes szerkesztők – a csajbulinak vége!

Az elmúlt két évben nagyon sokat változtunk. Voltunk néha fent, néha lent, de eddig szerencsére átvészeltünk mindent. Más lett az arculatunk, bővült- és fogyatkozott a csapat, új ötletekkel rukkoltunk elő és vetettük őket el, sok embert megismertünk, rendezvényekre jártunk, új rovatokat indítottunk, inspiráltunk, erőt és Lendületet adtunk. Sok mélypontot megjártunk már, amikor nem tudtuk, hogy lesz-e tovább. Sokszor elfáradtunk, kétségbe estünk, de az utolsó erőnket is összekaparva mentünk tovább. Úgy gondolom, hogy eljött az a pillanat, amikor már tényleg csak felfelé vezethet az út. Ötletekből sosem fogyunk ki, egyre több kapcsolatot tudunk kialakítani, a határaink elkezdtek halványodni. Eljött az a pillanat, amikor már tudom, hogy nem fogjuk feladni, és történjék bármi is, csakis előre fogunk haladni.

Ti is tudjátok, hogy szerkesztőink hatalmas erővel dolgoznak azon, hogy mindig meg tudjunk titeket lepni, lendületet adjunk azoknak, akiknek nem jutott elég, és persze, hogy friss, minőségi írásokat hozhassunk nektek napról napra.
Nem meglepetés senkinek sem, hogy teljesen nonprofit alapon működünk, aki itt van, az azért van itt, mert imádja csinálni, és szívesen áldozza fel szabadidejét arra, hogy Lendületben legyen.
Sokak búcsút vettek már tőlünk, mert az életük olyan irányba haladt, hogy nem fért bele a szabadidejükbe, hogy napi szinten jelen legyenek, vagy, mert úgy érezték, hogy a hétköznapi mókuskerék kiszívta belőlük azt a plusz Lendületet, amit eddig nektek, olvasóknak adtak át.

A csapat létszáma lecsökkent, a feladatok csak gyarapodtak, így úgy döntöttünk, hogy bővítjük pár plusz emberrel a már jól összeszokott bandát. Szeretnénk, ha kicsit megismernétek őket, ezért hoztunk egy kis bemutatkozót tőlük, és néhány véleményt a „régi motorosoktól”. Eredetileg három személyt mutattam volna nektek most be, de sajnos az élet úgy hozta, hogy a háromból kettő lett.
A csajbulinak vége, két fiúval bővült a csapat, fogadjátok őket szeretettel! 🙂 

Rásó Attila

Rásó Attila

Rásó Attila

Felvidéken, Dunaszerdahelyen sírtam fel először életemben, valószínű tollat szerettem volna szerezni, hogy versbe foglaljam az Anyukámban eltöltött hónapok tripjét, vagy csak annyit harsoghattam „trip-trip hurrá”. Fene tudja, lényeg hogy megjöttem a bolygómra, országomba, városomba, mint A kis herceg. Ide jártam oviba, általános iskolába, gimibe, majd a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen 2013-ban diplomáztam hungarológia mesterképzési szakon a Közép-európai Tanulmányok Karán. Suli mellett a dunaszerdahelyi Knihy- Molnár-Könyv könyvesboltban dolgoztam 4 évig. Jelenleg pedig a budapesti Kódex Könyváruház munkám főhadiszállása, Budapest pedig az a miliő, ahol milliónyi emléket gyűjtögetek a jövő páverpointjához – amit majd az unokáknak fogok levetíteni – hiszen ez a város lett a lakhelyem.
Az olvasás mindig is olyan eleme volt az életemnek, mint az ínyenceknek a kedvenc fűszerük, ez a munkahelyeimből is elég könnyen kitalálható, írni pedig 6 éve kezdtem el. Irtó pontosan meg is tudom nevezni a műnemet – közelebb húzva magamhoz azt a nagyítót, amivel most engem ismertek meg – ez pedig a líra. Szabad verseket, kötöttebb formákat is kedvelek, melyek közül egy ideje a haiku és a tanka az tank, amivel verbálisan tüzelek. Azóta kisebb-nagyobb időintervallumokban születnek alkotásaim. Szeretnék pozitív hangulatú verseket írni, az élet szépségéről, és a meg nem látott értékekről, hogy frissítő hatásként érjék az embereket műveim.

Kedvenc íróm Dallos Sándor és Radnóti Miklós, de az utóbbi időben nagyon beszippantott Krasznahorkai László, valamint Dékány Dávid stílusa is. (NEM LEHET ŐKET LETENNI!!!)

Az irodalommal mélyebben körülbelül 8-9 éve kezdtem el foglalkozni. A líra csak később keltette fel érdeklődésemet, ekkor József Attila és Szabó Lőrinc műveiben találtam meg azt a tartalmi és nyelvi világot, ami hozzám közel állt, és azóta mondhatom, írhatom, nem csak, hogy többen álltak melléjük, hanem le is ültek ide körém. Első kettő versem 2009 decemberében látott napvilágot, de mint én annóóó az inkubátorba zárva, Ők is hasonló helyen megpihenve, az íróasztal fiókjának rezervátumában kaptak csak szállást. Jelenleg a következő költők stílusa van rám hatással: Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Petri György és Fodor Ákos.
A jövőben minél többet szándékozom foglalkozni irodalommal, verseléssel és írással. Már nem csak verseket szeretnék írni, ezt az is tükrözi, hogy pár hete egy mesén is dolgozom, valamint hogy megpályáztam tagja lenni a Lendület Magazin üde társaságának. Hűűűde örülök, hogy sikerült, és azon leszek, hogy élvezetes irományokkal háláljam meg a bizalmat.

Nagy Bence

Nagy Bence

Nagy Bence

A nevem Nagy Bence, és a Jézuska hozott egy zord téli hajnalon, 1991.december 26-án. Szeretek kerékpározni, futni, kosárlabdázni, tekézni, de bármit szívesen sportolok ezeken kívül is. Ha szabadidőm engedi, online játékokkal játszom illetve, szívügyem az e-sport elterjesztése.  A fő hobbim – ami kicsit munka is talán – a fotózás (2008 óta foglalkozom vele). Szeretem a képeket, mert számomra nagy erővel bírnak, és hidat képeznek köztem és más emberek között. Általuk rengeteg dolgot fel tudok eleveníteni, pont úgy, mint amikor megérzek egy ismerős illatot.

Szeretek zenét hallgatni. Leginkább igényes magyar zenéket, magyar együtteseket, de bármit szívesen meghallgatok.  Imádom a filmeket és a sorozatokat is. Különösen kedvelem a drámákat, az életrajzi filmeket és az igaz történeten alapuló műveket, de igazából bármilyen kategóriát szívesen nézek. (Az általam nézett sorozatokban egyértelműen a dráma dominál.)

 Sok emberrel ellentétben, én olyannak látom a világot, amilyen… Zord, komor, sötét, tele szürke, monoton, egyhangú, egyforma emberekkel, egyforma ruhákban és egyforma hajjal. Ezért is igyekszem „megváltoztatni” a világot és ráébreszteni másokat arra, hogy a világ egy szép hely is lehet, ha merünk önmagunk lenni.
Ha van egy jó ötletünk, vagy egy önálló gondolatunk, akkor a szürke hétköznapok is színesen telhetnek. Szerintem soha nem szabad elveszítenünk a gyermeki énünket, még felnőtt korunkban sem.

A kedvenc évszakom a tél. Imádom a meleg ruhákat, a forrócsokit, az adventi-, karácsonyi hangulatot, a hideg téli reggeleket, a havat, és mindent, ami a téllel együtt jár.  Még az egyszerű dolgoknak is tudok örülni, például annak, hogy bepárásodik a szemüvegem.

Szókimondó, őszinte vagyok. Néha talán túlságosan is, ezért nem kedvelnek túl sokan, és ennél is kevesebben állnak hozzám közel.
Az emberek mindig elvárják, hogy az igazat mondjuk, mégsem tűrik el, ha valaki próbálja felnyitni a szemüket. Talán egyszerűen nem állnak készen az igazságra. Hajlamosak elfordulni tőlünk, megszakítanak éves barátságokat. Csak azért mert nem bírják elviselni a valóságot…

Névtelen

És most lássuk, hogy vélekednek szerkesztőink az új tagokról!

Pár szó Attiláról

“Attilával kapcsolatban az a megérzésem, hogy egy teljesen újfajta színt, egy eddig nem próbált vonalat hoz majd a magazin életébe. Kiszámíthatatlan és pezsgő változások szaga ül a levegőben.” (Suha Kata)

“Attila már akkor megragadott verseivel és látásmódjával, amikor év elején elkezdtem követni a blogját, és így vált nagyon szimpatikussá. Többször annyira betalált soraival, hogy akaratlanul is elismerően bólogattam, vagy éppen felnevettem a gép előtt olvasva sorait. Bemutatkozó cikke is ezen a humoros, ugyanakkor elgondolkodtató vonalon mozgott, így számomra nem volt kérdés, hogy szívesen látnánk a csapatban.” (Kiss Niki)

“Ő az, aki kézzelfoghatatlan csodákat gyárt és ad át. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb versek alkotója, félszavakból állít össze csodás egészet. Olyan szavak ezek, amiket akár életed végéig, kisgyerek módjára a zsebedben rejtegetnél…” (Dancs Kaludia) 

Néhány szó Bencéről

“Bence már akkor lelkesen és hűségesen jelen volt a Lendület körül, mielőtt a szerkesztőség tagjává vált volna. Egy olyan dolgot, ami közel áll a szívedhez, nagyobb bizalommal osztasz meg olyannal, akiről úgy gondolod, hasonló óvatossággal hordozza majd a tenyerén.” (Suha Kata)

“Bence aktivitásával és bátorságával kitűnt a többi olvasónk közül. Ahogy egyre jobban megismertük és megkaptuk a bemutatkozó cikkét egyértelművé vált, hogy egy nagyon tájékozott és tehetséges fiúról van szó, aki stílusával csak színesítheti a magazint.” (Kiss Niki)

“Számomra ő a világ megmentője. Olyannak látja a világot, amilyen.. Semmivel sem többnek, vagy kevesebbnek. Felnyitja a szemed, rávilágít olyanra, amit magadtól talán észre sem vennél és még a legrosszabb napodon is képes mosolyt csalni az arcodra.. Vidám, vicces, jószívű és realista..” (Dancs Klaudia)

 

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!