Lépések az álmok felé – Décsy Eszter

Lépések az álmok felé – Décsy Eszter

Adott egy lány, aki tetoválóművész, kiadói ismeretekből van diplomája, aki megjárta Indonéziát, erről írt egy regényt, azóta is folyamatosan alkot, és a NOWmagazin főszerkesztője. Nem mellesleg, egy új nagyszabású álomprojekt is az ő fejéből pattant ki: egy saját irodalmi és zenei kiadó ötvözése, a NOWBooks&Music. Hogy miért egyedi ez a kiadó? Mert a művészek itt csak alkotásra tudnak koncentrálni, úgy hogy a lehető legtöbbet kapják vissza a befektetett munkáért. Jól hangzik nem? A kezdőtőkét az egyre népszerűbb közösségi finanszírozás lehetőségével próbálnak rá előteremteni, és a legjobb, hogy ebben bárki segítségükre lehet. És ki ez az ötletes és sokoldalú lány? Nem más, mint Décsy Eszter, aki most megosztotta velünk, hogyan tud ennyiféle fronton helyt állni az álmai megvalósítás érdekében.

Ha egy-két évvel ezelőtt megkérdezték volna, hogy mi az álmod, mit feleltél volna?

Nagyon nehéz kérdés… 🙂 Elég impulzív vagyok, ezért gyakran változnak az álmaim, de egy közös bennük az elmúlt jó néhány évben; szeretnék valami értelmeset alkotni, valami kreatívat, amit élvezek, szeretek, és még hasznos is. Lényegében ez az alapja a boldogságomnak.  

 Hogyan jött a NOWmagazin, és később az ebből kinövő a NOWBooks&Music kiadó ötlete?

A magazin ötlete akkor jött, amikor Indonéziából hazajöttem. Zsiga Pál barátommal találtuk ki, aki anno maga is sok évig zenélt, mindketten valamennyire benne voltunk ebbe a vérkeringésben. Amikor a viccet félretéve elkezdtünk gondolkozni, milyen is lenne egy ilyen magazin, rájöttünk, hogy nem nagyon foglalkoznak az induló tehetségekkel, a kultúrának semmilyen terén. Nehezebb terep, mert több munkát igényel, kevesebb embert érdekel sajnos (ezen is szeretnénk változtatni), de sokkal hálásabb is. Meg, minek írjuk meg a hetvenedik cikket valamelyik nagy zenekarról? Arra ott van az összes többi blog. Sokkal izgalmasabb egy olyan tervezővel, íróval, festővel, zenekarral foglalkozni, akikben forr a tehetség, ég a világmegváltás, és ezt csak nagyon kedvesen láthatják. Mi szeretnénk nekik teret adni.

A kiadó ötletét az elmúlt évek tapasztalata pattintotta ki a fejemből, és egyből rohantam Palihoz a már felvázolt ötlettel. Nem a magazinból nő ki, inkább azzal párhuzamosan, de nem szeretném elválasztani a kettőt egymástól. A kiadó egy kicsit más oldalról, de lényegében ugyanazt a vezérelvet követi, mint a magazin, csak hozzá jön, hogy szeretne szembemenni a mostani kiadói és eladói modellekkel, sorozatgyártással, versengéssel, rohanással. Emberközeli dolgot szeretnék, egyedi módszerekkel.

Mindenképp közösségi finanszírozásból képzelted el a kiadó megvalósulását? Jelenleg az Indiegogo oldalán folyik a kampány.

Nem nagyon volt más választásom. Szükség van egy kezdőtőkére, és elsőre kézenfekvőnek látszott. Sokat olvastam ilyen kampányokról, kutakodtam, szöszöltem az elindítás előtt, és már előre éreztem, hogy nem ez a legkönnyebb módja a kezdőtőke megszerzésének, de ez egy relatíve új dolog, szerettem volna kipróbálni. Remélem, hogy sikeres lesz, és már most sokat tanultam általa, pedig még csak nagyjából a kampány felénél járunk.

Mit gondolsz, mi lehet az erősségetek, amivel megfoghatjátok a vevőközönséget?

Az egyediség, az igényesség, a sok szív, amit belepakolunk.

Hogyan egyezteted össze a rengeteg felé dolgot, amit csinálsz? Például 2 éve megjelent egy regényed, Helló miszter, áj láv jú! címmel, de azóta is folyamatosan írsz, alkotsz.

Hát, nem könnyű. Több „főállást” viszek egyszerre, és nehéz emellett időt szakítani az írásra, ritkán sikerül igazán elmélyülni. Az utóbbi időben novellát alig írtam, de szerencsére el tudtam bújni a világ elől szeptemberben a Balaton-felvidékre, és végre összeállt egy regény kézirata, ami most pihen, érik, aztán előveszem, és szerkesztgetem. Remélem, jövőre realizálódik belőle valami. A String Theory tagjaival pedig egy nagyon izgalmas projekten kezdtünk dolgozni, zenévé gyúrjuk az Ördöggerinc című novellatrilógiámat. Szóval, muszáj ilyeneket is csinálnom, valami mindig nagyon piszkál belülről.

 Mire vagy a legbüszkébb eddig?

Hú, ez sem könnyű. Nem nagyon érzek büszkeséget. De például az indonéz ösztöndíj alatti pár ezer kilométernyi stoppolás és az ebből realizálódott könyv nagyon jó érzéssel tölt el, vagy amikor valaki odajön hozzám, hogy olvasta ezt vagy azt a cikkemet, novellámat, és tetszett neki, az is fenejó érzés!

Mi motivál a mindennapokban?

Apróságok. Egy jó beszélgetés a barátaimmal, egy jó dal, keresztülbicajozni Budapesten reggelente, pozitív visszajelzések a munkámmal kapcsolatban, egy-egy átmulatott éjszaka, nyár, utazások, a város szépségei, Balaton, egy jó könyv, egy jó poén, és még ezernyi dolog, ami hirtelen nem jut eszembe.

Milyen érzés egy magazin és most már kiadó alapítójának lenni? Hogyan koordináljátok a munkafolyamatokat?

Nagyon jó érzés! A munkafolyamatokat lényegében én koordinálom, és elsősorban Zsiga Pál segít sok mindenben, és dolgozik velem együtt. Vannak segítőink is, a magazinnál régóta, és a kiadónál is lesznek. Néha kissé kaotikus, de sosem voltam rendmániás.

Hogyan és hol képzeled el magad 5 év múlva?

Remélem, hogy ez nem földrajzi kérdés, mert bárhol a világban (kivéve a sarkköröket), de mindenképpen valahol ennek a kacskaringós útnak egy későbbi pontján, amin már kolbászolok egy ideje. 🙂

Mit tanácsolnál olvasóinknak, hogy hogyan és miért küzdjenek álmaikért?

A hogyanra nálam okosabb emberek sem tudnak üzembiztos receptet, a miértre viszont egyszerű a válasz: mert muszáj és megéri. Ha nem lenne muszáj, nem lenne belső kényszer, akkor az nem is igazi álom, csak vágyacska, amik elaprózzák a fókuszt, viszont ha valami nagyon hajt, akkor abba érdemes mindent belerakni. Néha túl sok energiát kell belefektetni, de lassan meg fog térülni minden.

Köszönjük Eszternek, és minden jót kívánunk a kampányhoz! Sok kicsi sokra megy, ne feledjétek, ha kedvet kaptatok itt tudjátok támogatni a kezdeményezést!

Fotók: Zsiga Pál