Lépések az álmok felé – gasztro márkák és aki mögötte van, interjú Varga Sárival

Lépések az álmok felé – gasztro márkák és aki mögötte van, interjú Varga Sárival

Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy bemutathatjuk nektek Varga Sárit, a lépések az álmok felé c. cikksorozatunk keretein belül. Sorozatunk lényege, hogy olyan emberek munkáját, életét tárjuk elétek, akik megvalósították álmaikat, kitaposták maguknak a sárga köves utat – ezáltal inspirálnak, motiválnak minket. 

Sári 27 éves, és talán mondhatjuk, hogy a legismertebb hazai étteremláncok marketingese. Emlékeztek még a Zing Burger sajtbureszes húzására? Na, akkor bizony Sárinak köszönhetően zengett a sajtó Kenderesi Tamástól, és arról a bizonyos sajtbureszről. De persze ez csak egy szelet a mindennapjaiból, tevékenységéből. Munkája során többek közt a padthai wokbar három, a Zing Burger pedig négy új egységet nyitott. Természetesen azt is muszáj megemlítenünk, hogy több eseményre is meghívták már – mint előadót, például a Design Terminal mentoraként, ellátogatott Pécsre a Business Women – PTE KTK rendezvényére, és jelen volt a FIVOSZ – Fiatal vállalkozók hetén is.

Több mint 3 éve alapította a Sociallyt, amely először startupnak indult, aztán végül egy olyan cég lett belőle, amely most a legnagyobb hazai étteremláncok és különböző gasztronómiai egységek kommunikációs stratégiájának kialakításával, illetve márkaépítésével foglalkozik. Csapatával borfesztiválokat szerveznek, ételfotózáson stylingolnak, vacsorasorozatot indítanak, és most épp egy szakácskönyvön dolgoznak, ahol Sári a finomabbnál finomabb ételek befotózásánál stylingol.

Ismerjétek meg Varga Sárit, és az ő történetét – most elmeséli nektek, hogyan is érte el álmait.

Mesélnél magadról egy kicsit? Mikor és miért döntöttél úgy, hogy marketinggel kezdesz foglalkozni? 

Ez egy hosszú folyamat volt. Orvosira készültem, aztán az érettségi előtt fél évvel – a nyíltnapon – rájöttem, hogy ez nagyon nem nekem való. Fogalmam sem volt, hogy akkor mi legyen. 
Ami meghatározó volt ebben a döntési folyamatban, az az Ausztráliában eltöltött 3 hónap volt, az érettségit megelőző nyári szünetben. Egy negyed évet tanultam ott, és két tantárgyat imádtam; a főzést és a marketinget. Utólag visszaemlékezve ez nem volt annyira véletlen. 
Természetesen mikor az orvosi után bedobtam ezt az ötletet, a szüleim nem voltak túlságosan elragadtatva. A családban nincs közgazdász, és ez egy viszonylag új területnek is számított. 
Mivel építész családból származom, édesapám rábeszélt, hogy azért próbáljam meg az építész kart. Kemény fél év volt felkészülni a rajzfelvételire, de közben persze éreztem, hogy nem az lesz az én utam. Már akkor is makacs voltam, így végül beírtam a marketing szakot angol nyelven. A rajzfelvételi sikerült, a pontszámok alapján felvettek a BME-re, de végül az utolsó pillanatban módosítottam a jelentkezésem. Így lett a marketing. 

Csak gasztromarketingben utazol, vagy van más is a palettádon?

Az utóbbi 2 évben teljesen átalakultak az arányok. Jelenleg 90% gasztronómia, de most például dolgozunk egy nagyon ígéretes startup csapatnak is, illetve egy-két kisebb design projektünk is van. Nagyon szeretem ezeket a márkákat, mert más gondolkodásmódot, eszközöket igényelnek, és sok új kihívást is hoznak. De az igazi szerelem továbbra is a gasztro.

Mi inspirál a mindennapokban? 

Evés, utazás és a körülöttem lévő emberek. 
Nem meglepő módon imádok enni. A hétköznapi rohanásban is akkor nyugszom meg igazán, ha eszem, és új ízélményeket szerezhetek. Teljesen más dimenzióba kerülök ilyenkor. Emellett igyekszem sokat utazni és külföldről inspirálódni. A munkámnak hála pedig rengeteg elképesztően tehetséges emberrel találkozom, akiktől rengeteg inputot kaptam az utóbbi évek során.

Te magad mennyire vagy az ételek szerelmese? Van kedvenced?

Nagyon. Jól elkészített kacsával és foi gras-val könnyen meg lehet venni. 
Alapvetően nálam az evés inkább élményt jelent, mint üzemanyagot. Van az a pillanat, amikor egy jól elkészített csülkös bableves ugyanolyan emlékezetes tud lenni, mint egy kiváló séf által elkészített étel. De volt, hogy egy degusztációs menü során az előételnek felszolgált vaj annyira zseniális volt, hogy az maradt meg, pedig az ételek is fantasztikusak voltak. Emiatt vagyok amúgy gondban, amikor azt kérik, hogy javasoljak egy éttermet. Nem mindegy, hogy mi az alkalom és mi a cél. Stílusra, ha puszta ízélményt nézünk, akkor San Sebastian a kedvencem. Minden évben visszajárunk az ételek miatt. 

Hogy jött a vállalkozás ötlete? Miért döntöttél úgy, hogy felhagysz az ügynökségi munkával?

Rengeteget tanultam az ügynökségnél eltöltött évek alatt, így nagyon hálás vagyok annak az időszaknak is. Végig kellett járni az utat. 

Egész életemben versenyszerűen sportoltam. Amikor abbahagytam, lett egy űr az életemben, amit a munkával próbáltam pótolni. Így szerencsére nagyon hamar elkezdtem dolgozni, és megkeresni azt, ami igazán boldoggá tehet. Egyáltalán nem így képzeltem el a reklámügynökségi munkát – és az életemet sem hosszútávon. Szervezetileg sem, illetve azt sem, ahogy a márkák kezelve voltak, mint egy futószalagon. Legfőképpen pedig az hiányzott, hogy a siker nem volt egyenesen arányos azzal, mint amennyi energiát raktam a munkámba. Cserébe maximum túlórázással jutalmaztak, ha kaptam valami új projektet egy elégedett ügyféltől. Amikor ezt észreveszed, akkor egy robotnak érzed magad és minden ott töltött nap, ami nem a saját jövődet építi, az fáj. Nekem ez nagyon fájt. 
Akkor döntöttem el, hogy kell egy restart, és talán erre külföld lenne a legjobb. Közben pedig jött egy lehetőség, hogy külsősként egy ismert ember social media menedzsere lehetek. Fél év alatt sikerült 3-4 hasonló projektet összeszednem, így végül kicsit nagyobb biztonságérzettel tudtam nekiindulni. A cél Spanyolország volt – természetesen nem beszéltem egy szót sem spanyolul és hatalmas volt akkor a munkanélküliség a fiatalok körében, de éreztem, hogy mennem kell és meg kell próbálnom. 23 éves voltam akkor, nem volt túl sok vesztenivalóm. 

Pár hét után rá kellett jönnöm, hogy esélytelen, hogy bármilyen cégnél munkát kapjak. Aztán rátaláltam a San Sebastian Foodra, akik gasztrotúrákat szerveztek a régióban – kifejezetten külföldieknek – és elküldtem az önéletrajzom. Nagyon örültek neki, de elsőre elutasítottak, hogy nem keresnek marketingest. Én viszont nem nagyon fogadok el nemleges választ – ha valamit nagyon szeretnék, ezért leírtam nekik, hogy oké, értem, viszont lenne itt egy-két dolog (online marketing), amiben lehetne fejlődni, és tudnék benne segíteni külsősként. Sikerült. Igazából mindent ez alapozott meg és onnantól tényleg úgy éreztem, hogy nincs lehetetlen.  Olvass tovább >>>

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/