Lépések az álmok felé – interjú Meyer Eszter-Virággal

Lépések az álmok felé – interjú Meyer Eszter-Virággal

Most egy kicsit más irányba kalandozik Lendületet adunk rovatunk. Tudjátok, hogy bármilyen kéréssel vagy kérdéssel fordulhattok hozzánk, nem csak írással, esetleg könyvkiadással kapcsolatban próbálunk nektek segíteni, hanem akkor is számíthattok ránk, ha épp nehéz időszakot éltek és egy kis lökésre van szükségetek, hogy fel tudjatok kelni a padlóról.

Az utóbbi időben sokszor érdeklődtetek arról ask.fm-en, hogy dolgozunk-e még Meyer Eszter-VirágMasniLánnyal – és most már a Dreams Magazin főszerkesztőjével, majd ezután egy olvasónk a következőt írta nekünk:

 „Sziasztok! Nagyon örülnék egy olyan cikknek, ami arról szól, hogy mások hogyan érték el álmaikat. Szívesen olvasok ilyeneket és szerintem mindenki lelkének jót tesznek az amolyan “út a sikerhez” írások. :)”

Ezért úgy döntöttem, hogy összekötöm a kívánságaitokat és Eszter-Virággal készítek egy interjút, amivel talán segítőkezet nyújthatunk azoknak, akiknek kitartása egy kicsit alábbhagyott.

 Azt hiszem senkinek sem könnyű, vagy egyszerű az élete. Nektek is és nekünk is vannak feladataink, harcaink, nehéz időszakaink. Olykor-olykor szinte önmagunkat kell megerőszakolnunk azért, hogy legyen erőnk tovább menni, küzdeni az álmainkért és soha fel nem adni azt, amit célul tűztünk ki magunk elé. Nem könnyű, de kitartás és hit nélkül talán nem is menne…

Jöjjön egy kis karcolat Eszter-Virág életéről, az álmairól, arról, hogy Ő hogyan járta végig az olykor göröngyös utat és néhány csepp elixír abból az üvegcséből, ami a lelkét foltozgatta.

1. Mit válaszoltál kiskorodban, mikor megkérdezték, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Mindig más szerettem volna lenni – kémikus, régész, illusztrátor, jelmeztervező… de sosem voltak igazán határozott elképzeléseim, csak felváltva érdekeltek nagyon dolgok. Azt hiszem, valahol mindig is éreztem, hogy az írással fogok foglalkozni, ez megnyugtatott annyira, hogy sosem pánikoltam a jövőmön vagy annak alakulásán.

2. Ha egy-két évvel ezelőtt megkérdeztem volna, hogy mi az álmod, mit feleltél volna?

Ugyanazt akartam volna, amit ma is – egy lakást az Andrássyn, terasszal, és egy mopszot. Azt reméltem mindig is, hogy boldog leszek majd, függetlenül attól, hogy mit és hol csinálok, anyait-apait beleadva, szerelemből tegyem azt. Ma is ugyanezt szeretném.

3. Mennyire vagy elégedett a jelenlegi helyzettel? Megvalósult minden, amire vágytál?

Azt kell mondjam, nagyon-nagyon szerencsés vagyok. Azzal foglalkozom, amit imádok, minden nap végén azt érzem, ma is érdemes volt felkelnem. Sosem gondoltam volna, hogy a blogom ismertebb lesz majd, azt pedig pláne nem, hogy a Dreams Magazin főszerkesztője leszek. Azt sem gondoltam, hogy mások majd „munkásságnak” nevezik azt, amit csinálok, elismerik, és úgy gondolják, motiválhat másokat.

Mindent összevetve ennél többet senki sem szeretne 21 évesen. Én örülök annak, amim van, és tudom, hogy innentől már csak jobb lesz – ahogyan egyszer olvastam, „the best is yet to come”. Biztosan lesz majd olyan, amikor elszúrok valamit, vagy nem a megfelelő döntést hozom, de ezeket mindig tapasztalatnak fogom fel, ilyen volt már, túléltem. Elégedett vagyok azzal, ahogyan élek, azzal, amivel foglalkozom, és azokkal az emberekkel, akik körülöttem vannak – szerencsés vagyok, és nagyon hálás.

4. Mi motivál a mindennapokban?

Az a kérdés minden reggel, hogy csak úgy leszek-e ma, vagy ezt a napot is úgy fogom megélni, hogy a végén beleszédüljek az ágyba, és azt érezzem, „köszönöm, köszönöm ezt is”. Próbálom minden órámból kihozni a maximumot, a bennem lévő szenvedély az, ami hajt előre. Tudom, hogy hatalmas akaratom van, és bármit elérhetek vele – én az a típusú ember vagyok, akit ha kidobnak az ajtón, bemászik az ablakon, végtelen száma van a variációknak, ahogyan én meg tudok egy problémát közelíteni. Fontosnak tartom, hogy fejlődhessek, hogy tanulhassak – ha ezek nincsenek meg, felesleges megállnom valahol.

5. Hogy sikerült elérned mindazt, amit most a magadénak tudhatsz?

Abból a szempontból tudatos volt, hogy mindig is olyan személy voltam, aki szeretett szerepelni, mindig is szerettem véleményt nyilvánítani (általában kéretlenül is), és szerettem írni. Az, hogy hogyan kezdtek el mások olvasni, nem rajtam múlott, valószínűleg a Meyerségem volt az oka – tényleg nem tudom máshogyan kifejezni. Mindig azt tartottam fontosnak, hogy végig önazonos maradjak.

Aztán jöttek az első megkeresések, az első olvasók, és beindult a gépezet. Hozzá kell tennem azt is, hogy hihetetlen, mennyi támogatást kapok mind Krisztinától, mind az olvasóinktól – nélkülük tényleg nem lennék sehol, nekem hatalmas visszajelzés az, hogy igenis megéri dolgozni, megéri elszántan akarni dolgokat.

Meyer Eszter-Virág

Meyer Eszter-Virág

 

6. Gondolom nem volt teljesen sima az idáig vezető út. Mi segített nehéz időkben?

Az, hogy addig nem vagyok hajlandó feladni dolgokat, amíg úgy látom, hogy csupán külső tényezők miatt kellene lemondanom róluk. Ha tudom, hogyha rajtam múlna, megcsinálnám, nem engedem el őket. Ha tudom, hogy sikerülne, nem vagyok hajlandó feladni.
Bármi történt, mindig abba kapaszkodtam, amim van, és tudtam, hogy fél évvel ezelőtt a most elért dolgok voltak az álmok, fél év múlva pedig teljesen máshol tartok majd.

7. Hogy bírod nap, mint nap ezt a tempót? Hogy szervezed meg a mindennapokat?

Nagyon nehezen. Pontosan kiszámítottak a napjaim, a nyolc tízes ébredésemtől kezdve egészen addig, amíg délután ötkor fel nem állok az asztalomtól a szerkesztőségben. És utána jönnek a meetingek, a megjelenések, a forgatások, a showroom-látogatások – akkor már blogger is vagyok, nem csak magazin-főszerkesztő. Hétvégén pedig outfitet fotózunk, bejegyzést írok, így időm nagyon nincs a pihenésre.

8. Mesélnél a Dreams Magazinról? Milyen érzés főszerkesztőnek lenni? Hogyan koordináljátok a szerkesztőket és a munkafolyamatokat?

A Dreams Magazin a legújabb projektem, egy 10 000 példányszámban megjelenő, általában 50-52 oldalas magazin. Összefoglalja mindazt, amire mi is kíváncsiak vagyunk – olvashatunk benne divatról, gasztroról, életstílusról, fitnesszről, és persze kultúrával kapcsolatos anyagokat is találunk benne. A célom az volt, hogy egy olyan magas színvonalú magazin főszerkesztőjének mondhassam magam, amit én is érdeklődéssel lapozgatnék.
Nagyon szeretem a munkám – nap, mint nap rengeteget tanulok másoktól, magamról, a világról, szeretem, hogy folyamatosan fejlődhetek, szeretem, hogy olyan emberekkel dolgozom együtt, akik kreatívak, lelkesek, és nagyon együttműködőek – emellett pedig valóban szakemberek.

Nagyon fontos még, hogy mindig mindenkinek rengeteg ötlete van, és általában nem azzal szembesülünk, hogy hiányzik még valami ütős a tartalomból, hanem azzal, hogy basszus, már megint ki kell vennünk valamit, ami tolódik a következő lapszámba…

10733518_10152762394321306_1344806176_n

9. Hogyan és hol képzeled el magad 5 év múlva?

Pár napja interjút adtam a Marie Claire magazinnak, nekik is ez volt a kérdésük. Ugyanazt válaszolnám Nektek is, mint nekik – remélem, lesz egy mopszom.

10. Mit tanácsolnál olvasóinknak, hogy hogyan és miért küzdjenek álmaikért? Mi tartsa bennük a lelket nehéz időkben?

Én úgy gondolom, ha könnyen lemondasz valamiről, akkor azt nem is akartad igazán. Az álmokat nem álmokként, hanem tényekként kell kezelni. Ha valamiért teszel, ha van egy terved, akkor bármi sikerülhet. Nem az a fontos, hogy milyen célt tűztél ki magadnak, hanem az, hogy mennyire akarod azt. Olyan sincs, hogy ne lennének lehetőségek – az Élet úgyis megdob majd téged egy-egy kihagyhatatlan ajándékkal, ha eléggé akarsz valamit, észre veszed ezeket, és beléjük kapaszkodsz.

Nagyon sokan ott csúsznak el, hogy másokban keresik a siker kulcsát, pedig ez olyan dolog, ami mindenkiben megvan, csak az a változó, ki mennyit akar magától, az életétől, és mennyire él ezzel.

Mindenki máshogy boldog, ezért megy valaki színésznek, más autóversenyzőnek – és pont emiatt nem érdemes összehasonlítani mások életét a sajátunkkal.
Ha valamit tényleg akarsz. úgyis el fogod érni, csak kezdj el rajta dolgozni. És minél tovább halogatsz valamit, annál kevesebb időd lesz majd kiélvezni azt. Ha koppansz, akkor meg mi van? Majd tanulsz belőle… aztán folytatod tovább, hogy nyolcvanévesen legyen mire visszaemlékezned…

Meyer Eszter-Virág

Meyer Eszter-Virág

 

Köszönjük szépen Eszter-Virágnak a válaszokat és a fotókat.
Jómagam és a szerkesztőség nevében szívből kívánom neki, hogy sikerüljön valóra váltania minden álmát!

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/