Léptek

Léptek

Ma azt képzeltem, hogy jelentőségteljes nyomokat hagyunk majd a hóban, ahogy sétálunk egymás mellett. Csend lesz körülöttünk és valami végtelen fehér tisztaság. Súlytalan és nyitott szívvel, derűs lélekkel lépünk, megélve a jelen minden másodpercét, amit adhat nekünk. Amit egymásnak adhatunk. Ilyen pillanatokba álmodom bele a szerelmet, amit egyébként képtelen vagyok megfogalmazni.

Csupán vágyom.

Mert fogalmam sincs, hogy létezik-e számomra. Hogy bárki is létezik-e számomra.

Mintha mindig csak egy-egy kósza darabkájára találnék rá. Sosem teljes. Valami mindig hiányzik.

Néha befészkeli magát egy váratlan találkozásba, egy ígéretesnek hitt beszélgetésbe, egy önfeledt pillanatba. Néha rokonlélekre találok, és boldoggá tesz a felismerése a hasonlóságnak, az együtt szemlélődésnek, máskor vonz valami afelé, aki ellentétesen lélegzik, mint én, akire kíváncsi lehetek.

Darabkákat lopok magamnak, vagy lopnak belőlem, míg rá nem döbbenünk, nem teljes az egész.
Mi magunk nem vagyunk teljesek.

Ma minden távolodó léptet ellepett a hó. Ha akartam sem tudtam volna nyomot találni.
Egyedül állok a hideg csendben, ebben a furcsa valóságban, ami néha céltalannak tűnik, máskor csordultig van lehetőségekkel. Minden rajtam múlik. Az elszalasztott és megragadott pillanatok éppen úgy, ahogy a döntés, hogy egyedül sétálok bele ebbe a havas tájba, vagy sem.

Valami megdermedt bennem.
Az elmúlt év minden évszaka elvitt valakit. Távolodó léptek halkulása a virágillatos tavaszban, a rekkenő nyárban és az őszi avarban. Most pedig. A ropogó hó is egyre ezt visszhangozza.

Mégis.

Érzem, hogy csak azok mennek el, akiktől búcsút kell vennem. Aztán közömbössé csendesedik a hiány.

Talán a következő tél hozza el azt a szerelmes pillanatot, amit elképzeltem.
Talán még sok-sok darabka kell ahhoz, hogy összeálljon a kép, hogy megfogalmazódjon bennem a szerelem.
Talán egyszer a felém közeledő léptek alatt roppan meg a hó.

Ha teljes leszek.

il_570xN.732663237_snke

 

képek forrása: www.pinterest.com

Szerző:

Szőke Kriszta
Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.

Szólj hozzánk!