Levegőt!

Levegőt!

Egy ideje súlyos hiányérzet nehezedik esténként a mellkasomra.
Arra kényszerít, hogy csak egészen apró lélegzettel áramoljon tüdőmbe a levegő. Nem hagy egy mély sóhajt.
Hosszan.
Megtelni.

A mélységek hiányoznak.
Valami igazán szívbemarkoló.
Valami, amibe beleborzong még a lelkem is.
Valami, ami olyan mélyre ássa magát, …mint…
Te.

Ma ráébredtem a valódi problémára. Valósággal kényszerítettem magam, hogy nézzek.

Lássak.
Befelé. befelé. BEFELÉ.
Ott volt az érzés a szívem legmélyebb pontjában, begubózva, némán.
Elmagányosodva.
Elfelejtve.

Tudod, még most is itt él bennem az irántad érzett szeretetem. Nem tudom, mit kezdhetnék vele. Elmegyek mellette… Bár olykor egyre lassulnak a lépteim. Megtanulok élni ezzel a szárnyaszegett, sebzett darabbal, ami ott gubbaszt a szívem legmélyén.
De minden egyes alkalommal belehalok kicsit, amikor lekucorodok hozzá, amikor engedek az érzésnek. Mert ott még legalább találok valamit. Ül a bánat a szívdobbanásaimon. Nem hagy helyet másnak, nem hagy mást érezni, csak ezt a mélységesen szomorú tisztaságot, ami beragyoghatta volna az életed. 

De nem vigyáztál rám. Sosem vigyáztál rám.

9318162d450ec9ef92f5dd77e066d594

kép forrása: www.pinterest.com

Annyiszor már…

Ha megszámolnám, beigazolódna önnön őrületem. Az a naiv hit, ami bátorságot adott. Hozzánk.
Minden alkalommal, amikor újraálmodtam az elengedett jövőt, mosolygós reménnyel, rendíthetetlenül. 

Keresem a lelkem. Mintha bújócskát játszana velem. Mint egy sértődött kisgyerek, szaladgál a fák között, esze ágában sincs megadnia magát.

Igaza van. Nem akarja, hogy bántsák…, hogy még egyszer ki legyen téve küzdelmünk szeszélyeinek…

…melyben valami megmagyarázhatatlan oknál fogva válik dermesztővé a túl közel, és melengetővé az egyre terebélyesedő távolság.

…melyben az idő nélkülünk múlása engedi csak láttatni azt a szálat, ami nem szakad el.

Sosem szakad el.

Mert te vagy a legmélyebb lélegzetem.

 

kiemelt kép: www.pinterest.com

Szerző:

Szőke Kriszta
Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.

Szólj hozzánk!