Levél a tegnapi önmagamhoz

Levél a tegnapi önmagamhoz

Egy kicsit minden nap változunk. A környezeti hatások, az idő, az események megváltoztatnak minket. Formálnak. Néha olyan apró változások ezek, hogy észre sem vesszük. Néha olyan hatalmasak, hogy úgy érezzük, a tegnapi önmagunk darabokban hever a földön , építenünk kell valaki teljesen mást a helyére.

A reggeli ébredés : talán ez a pillanat határozza meg az egész napunkat. Felkelünk tiszta lappal, párnanyomos arcunkon még nem ébredtek fel a ráncok. Kinyitjuk a szemünket. Van, akinek azonnal, van, akinek picit később zuhannak a fejébe a tegnapi gondolatai: a szennyes. Ilyenkor mindannyian azt hisszük, hogy egyedül vagyunk a világban, és nincs ennél nyomorultabb érzés, mint feküdni reggel az ágyban, nyakunkban a tegnapi problémáinkkal, és nincs erőnk felkelni. Egyetlen egy okot sem tudunk találni arra, hogy miért lenne érdemes kibújni az ágyból és felöltözni. Ha jobban belegondolunk: senkit sem érdekel, hogy létezünk-e ma vagy sem. Talán senkinek ezen a hatalmas világon nem hiányoznánk, ha ma ki sem kelnénk az ágyból. Egyedül vagyunk, és mégsem vagyunk egyedül.

Nem vagy egyedül. Én, itt, a fekete betűk mögött, pont ugyanígy vagyok ezzel. Ne félj, nem ez a legrosszabb napod.

Mi lenne, ha írnánk egy levelet önmagunknak?

Kedves én,

Tegnap dühös voltál, túl sok jutott neked a stresszből, és folyamatosan csak nyelted és nyelted a kritikát, a negatív gondolatokat. Addig, ameddig megteltél, felrobbantál és talán hangosabban üvöltöztél, mint kellett volna, talán olyan emberekkel, akik meg sem érdemelték. Talán odafigyelhettél volna jobban a részletekre, talán hozhattál volna jobb döntéseket is. Nem hoztál, nem figyeltél, nem voltál türelmes, nem voltál kedves, nem voltál jó. De az tegnap volt, ma már egy másik ember lehetsz. Ma már nem vagy a tegnapi önmagad, ma már nem kell idegesnek, dühösnek, szomorúnak lenned. Ma már nem juthatnak el hozzád az emberek tegnapi keserű szavai. Nem vagy felelős a dolgokért, amik tegnap történtek veled, nem a te hibád. A tökéletesség, amire annyira nagyon törekedtél, nem létezik. Nincsenek tökéletes történetek és nincs hibátlan ember sem, úgyhogy ma neked sem kell annak lenned. Bocsáss meg az embereknek, akik tegnap megbántottak, bocsáss meg magadnak, hogy tegnap megbántottál valakit. Engedd el a tegnapi napot, engedd el a tegnapi önmagad. Tudom, nehéz, főleg ha saját magad torkát szorongatod – engedd el. Az önmarcangolás és a bűntudat nem teszi jóvá.

Kelj fel, ölts fel egy mosolyt és nézz szembe ma is a világgal. Talán valami jót tartogat ma neked, talán egyetlen mosollyal szebbé teszed valaki más napját. Az idő telik és amíg te a tegnapi napon szomorkodsz, elszalasztod a mai nap lehetőségeit. Élj a jelenben!

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

A nevem Gagyi Rita, Erdélyben élek és fiatal orvos vagyok. Az könyvek egyfajta menedéket jelentenek nekem a zűrös hétköznapok zajában. A tudomány a lételemem, de hűen állítom, hogy művészet nélkül az emberi lét értelmét veszti. Szenvedélyem a költészet, a festőművészet és minden, ami lélektől lélekig ér. A kreativitás a mozgatórugóm, és szerintem soha semmit nem lehet elrontani – egy félrecsúszott ecsetvonás, egy oda nem illő hang tesz minket egyedivé.