Levelek Hozzád

Levelek Hozzád

I. Kedves …!

Első látásodra , csilingelő cseppek , jókedvű szikrák csobbantak, zuhogtak fura sejtelmeket bennem. Apró mozaikdarabokra estek szét előttem, nem akarnak hasonlítani a megszokott csillagképekre sem. Szöknek éji harangszóhoz, beszédes vándorokhoz előlem, ne tudjam nevükön szólítani, összerakni, fegyelmezni őket.

II.Kedves…! …!

Hazudtam én Neked, hogy útra kelünk, vitorláink kihasadnak majd dalainktól.Pedig nekem csak farönköm van, kenu helyett. Te elhitted. Pálmaleveles bambuszkunyhót, rózsasziromágyat ígértem. Nem sárból ,vesszőből tákolt viskót, jégmezőn lapulevél sátrat, kalózhajó-deszkaágyat . Ha Te a suhanó neszeket szereted, lábujjhegyen kelek, ha kell fürjet is hozok Neked, reggelre harmatot szedek, s Te elhitted,

Mert sosem láttad kétségekben kicserepesedett szekfűszámat, szavak jégesőcsonkjaival felszabdalt arcomat, szétforgácsolódott félelmeimet. Ígértem én Neked vadvirágkoszorút aszálykor, édesvizű forrást, gyógyító aranycsorgó fényeket. Te bíztál és biztattál első találkozásunkkor , hogy bantu néger dobokon dobverők, és vulkán perzselő lávakövei leszünk mi ketten.

Kedves…!

Ne várd tőlem , hogy pulzusommal egy ütemben megnyugvás-tulipánokat rajzoljak beteljesülés-üveglapodra. Már tudom, hogy a szikrák gyöngyei pásztorok harmatos hajnali hajszálaiban nem is voltak igazi csillagok. Nem volt hárfapengetés a függönyöd mögött, nem játszott piros sipkás kobold sem első találkozásunkkor nekünk.

Nem volt igaz a bodzabokrok hívogató-dúdolója sem. És nem lettünk kelta csónakban vadevezősök mi ketten. Szemem fekete kovakövei nem láthatnak többé.
És nem igaz a ritmus, az ütem , a sztakkató sem képzelt hangszereken nélküled.

 

Írta: Zsatkovics Edit 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.