Levelek Júliának

Levelek Júliának

A szerelem relatív. Azt mondják egy képlet. Azt is mondják, hogy örök.
„Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket, hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá történik valami, és új irányba indít olyan útra ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet, így keressük a fényt, de hogy megtaláljuk a fényt előbb át kell jutnunk a sötétségen”
Nicholas Sparks szavaival élve, az ember a folytonos boldogságra vágyik, de míg megtalálja azt, ami igazán teljes lelkét azzá teszi hosszú utat kell megtennie. Olykor fájdalmas utat. Ezért is kell először egy árnyékos oldalon sétálnunk, hogy majd később kiérjünk a fénybe.
A sötétség végét, pedig mindig valami apró változás hozza, vagy egy olyan meglepő és karmikus találkozás, ami az egész életed megváltoztathatja.
Ezt akartam én mindig is csinálni. Beülni egy kávézóba egy idegen, kedves ember mellé, egy finom csésze tea és süti mellett meghallgatni a történetét. Megkeresni az eredetét egy húsz éves képnek. Feltárni a karmát. Emberek hihetetlen karmikus történetét.
Én, lehet még ódivatú vagyok, vagy rossz korba születettem, de hiszem, hogy minden okkal történik, és, hogy az út, az, ami boldoggá tesz, nem a végcél.
Persze az is. Maga a beteljesülés, de az idő, amíg eljutunk odáig hosszú, és annak kell igazán szépnek és csodálatosnak lennie. Nem hiszem, hogy kellő bátorság, kíváncsiság és akaraterő mellett ne sikerülne ezt elérni. Csak igazán akarni kell. Ez a legfontosabb.

„”Mi lett volna, ha” – külön-külön csak puszta szavak. De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át. “Mi lett volna, ha” – vajon mi? Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő. Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is? Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. Nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni!”

Ez viszont rajtunk múlik, hogy ha szembe jön velünk egy ilyen lehetőség, beleugrunk-e az ismeretlenbe, vagy életünk végéig körözhet szemünk előtt a „mi lett volna, ha…”. Én a közel jövőben, terveim szerint, bemutatok nektek olyan embereket és történetüket, akik nem féltek ellenállni az újnak; és ezáltal találtak rá a helyes útra. Remélem kaptok majd tőle(m) egy kis inspirációt!

luckyone

foto: weheartit

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”