Liberal arts – Így jártam én

Liberal arts – Így jártam én

–    „Srácok… 2012-ben…” Ismerjük már a sorozatot, amiben minden alkalommal találkozhatunk ezekkel a szavakkal. Ted Mosby (Josh Radnor) kilenc évadon keresztül meséli élete szerelmének történetét (Így jártam anyátokkal) gyerekeinek. 2012-ben a sokak által kedvelt színész „félre alkotott”. Írt egy forgatókönyvet, és megrendezte filmjét, amiben saját maga lett a főszereplő. A Liberal arts (Így jártam én) megosztotta a közönséget. Volt, aki butának nevezte a fő karaktert Jesse Fishert, akinek csak az a bűne, hogy fél a felnőtté válástól és rengeteg könyvet olvas. Emiatt kapott olyasfajta kommenteket, ahol „könyvfejűnek” titulálták.

large (34)

foto: google

A harmincöt éves Jesse (Josh Radnor) elég rossz passzban van, nemrég hagyta el barátnője és már a film elején ellopják az összes ruháját. Egykori egyetemi tanára felhívja, hogy látogassa meg és mondjon beszédet a nyugdíjazási buliján. A férfi boldogan elmegy és vállalja a nemes feladatot. Úgy megy vissza, mintha csak tegnap lépett volna ki az egyetem kapui mögül. Újra beleszagol a fiatal lédús levegőbe és nem bír betelni vele.

A filmben háromféle kapcsolat alakul ki és kerül terítékre. Mindháromban a közös kulcsfigura Jesse. Ő próbálja értelmezni Dean depresszív létét az egyetemi életben. Próbálja követni a fura, szabad asszociációjú, hippi lelkű Nate (Zac Efron) „soha ne mondj nemet, mert elkerül a szerencse” tanácsait. Magával a „nővel” a 19 éves Zibbyvel (Elizabeth Olsen), aki fiatalkora ellenére érett gondolkodású és erőteljesen vonzódik a nála idősebb férfihoz.

Akik csak egy jó vígjátékra vágynak, vagy romantikus filmre, nem jó helyen keresgélnek. Josh Radnor egy igen egyedi kategóriájú filmet rendezett nekünk. Hiába sorolják, akár a dráma, romantikus film szekcióba, egyikben sem állja meg 100%-osan a helyét. Mindenből egy kicsi, – én azt mondanám – és az életből egy nagy szelet. Akiknek tetszett a film és nem féltek használni a fejüket gondolkodásra és fantáziálásra hamar megláthatták a sorok közötti tanulságot és iróniát. Az élet egy nagy körforgás, minden ember tanul a másik hibájából és egymásban is meglelhetjük saját rossz döntéseinkre, félelmeinkre a megoldást. Ha idős korunkra sem nő még be a fejünk lágya és lelkünk minden porcikája tiltakozik a felnőtté válás ellen, mi a teendő? Ha fiatalságunk közepén szívünk és agyunk nem hiszi el, hogy egy zsenge testben ragadt, mit tesz ez ellen az ember? Megy a suttogások után, meghallgatja a másik felet, elcsábul, dönt, talán hibásan, neki fut a múltnak, a jövőnek. S várja a következményt a számára megfelelő hatást; ami nem biztos, hogy mindig jó helyen találja el.

458115_1

foto: port.hu

A színészi játék és rendezés véleményem szerint magasan megállja a helyét. Olykor éreztem, hogy a karakterek kicsiny része bennem is megszólaltat valamit. Néha még magunkra is ismerhetünk. Amit talán hiányolhatunk a filmből, az a méltó befejezés. A bölcs szavak és mosolyok elsunnyogták a teljes véget, ami kielégíti a fantáziavilág meséjét. De ettől eltekintve Mr. Radnor megállta a helyét a rendezők és forgatókönyvírók székében is. (zárójelben megjegyezvén, nem ez volt az egyetlen tanulságos alkotása.)

Nyugodt szívvel tudom ajánlani a filmet a fiatalságnak és bármelyik korosztálynak. Akik valami másra vágynak a megszokottnál. Ez a film nem fog úgy véget érni, mint más hollywoodi alkotás és nem találod ki a következő mozzanatot. Ez a film elgondolkodtat. Székre ültet. Leköt. A bőröd alá mászik.

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”