Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom!

Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom!

 Lisa Kleypas mindig is a kedvenc írónőim közé tartozott, Így mindig epekedve figyelem a folytatások megjelenésének időpontjait, és számolom a napokat, hogy mikor is ismerhetek meg még egy történetet az írónő tollából.

Spoiler!!

Fülszö742520_5veg: 

,,Egy gyilkossági kísérletet követően gyönyörű fiatal nőt fognak ki a jéghideg Temzéből. Csodával határos módon életben marad, bár minden emlékét elveszíti. Ő Vivien Duvall, London legexkluzívabb kurtizánja. Az eset felderítését a legendás nyomozóra, Grant Morganra bízzák, aki azonnal házába fogadja a zavarodott Vivient. A szerelmet hírből sem ismerő Grant személyes bosszúra készül a rossz hírét keltő kurtizán ellen, miközben látszólag London legfelsőbb köreiben nyomoz a tettes után. Idővel azonban a bosszú szenvedélybe, az érzéki vágy szerelembe csap át, miközben Vivien feltáruló múltja is meglepő fordulatokat tartogat…”
 
A Bown Street-i nyomozók sorozat első kötete a Légy az őrangyalom! címet kapta, Magyarországon pedig már a harmadik kötet is kapható a boltokban. Gyakran azzal kell szembesülnöm, hogy a kiadók félúton meggondolják magukat, és nem adják ki a sorozatok összes részét, így a történet függőben marad. Ám Kleypas-nál ez sem okozna gondot. Minden kötet külön-külön is megállja a helyét, és akár fordított sorrendben is olvashatóak a részek.
 
Ezt a kötetet az első pillanattól kezdve kedveltem. Fordulatos, romantikus és kedves volt. És most, hogy több hónap után ismét elolvastam, rádöbbentem, hogy ilyen az igazán jó könyv, mert emlékeztem a szereplők nevére, és még néhány mondatra is.( és ez nagy szó nálam, mert azóta legalább 150 könyvet olvastam, és nem emlékszem mindenre. 
A fülszöveg elolvasása után be lehet magunkat helyezni a sztoriba, mégsem kapunk teljes képet a kezdetekről. Vivien Duvall és Grant Morgan megismerkedése nem volt éppen előnyös. Vivien felkapott kurtizánként azt képzeli, mindent megtehet. Pletykálhat, elutasíthat, lekezelhet… Morgan pedig bosszút esküdik,egy alattomos pletyka miatt.
 
Grant egy este kiment egy nőt a Temzéből, majd mikor ráismer személyében Vivienre, azonnal hazaviszi magához, ápolgatja, és elrejti a szabad lábon lévő gyilkos elől. A nő nyakán lévő fojtogatás nyomokból kiindulva keresni kezdi a gyanúsítottakat.
Minden bonyodalom forrása azonban, hogy Vivien elveszíti az emlékezetét a gyilkossági kísérlet alatt, és Grant így alkalmat talál a bosszúra. Elhiteti a nővel, hogy éppen az ő pártfogása alatt áll. Vivien először kétkedve fogadja az állítást, szűziesen rebegteti a szempilláját minden érintésre, de bájos az egész, nem túlzott szenteskedés. Nem érezzük unszimpatikusnak a nőt.
 
Morgan nem ismer rá Vivienre, az agya hátsó részében folyton motoszkál valamiféle kétkedés, hogy Vivien nem ilyen. Hiszen ez a kimentett nő törődő, egyszerű, őszinte…és szeretetre méltó természetesen.
 
Reménytelenül romantikus fajta vagyok, és Grant egy-egy kedves elszólásától, vagy mozdulatától képes voltam elolvadni. (bár nálam ezt nem igazán nehéz elérni)
Egymás után jönnek a gyanúsítgatások, egymás megtiprása, és a titkok bonyolódása, mígnem kipukkan a nagy igazságfelhő, hogy hopp…. Vivien nem is Vivien, hanem Victoria Duvall, Vivien testvére, és azért ment Londonba, hogy segítsen a terhes kurtizán nővérén.
 
Grant elmegy időközben az egyik gyanús férfihoz, és kiderül, hogy sejtelme igaznak látszott. A férfi ugyanis meg akarta öletni Vivient. Méghozzá Grant egyik munkatársával. Bár ez nem túl meglepő, hiszen midig akkor nagyobb a csalódottság, ha a főhőshöz közel álló személyről derül ki a ,,turpisság”.
Vivienre pedig nem más vigyáz közben, mint iiiiigen, a nyomozó, aki meg akarja ölni. Itt kicsit meseszagúvá is válik az egész, ugyanis Vivien hirtelen megvilágosul saját nevét illetőn, a múltja is tisztává válik, és nem mellesleg rájön, hogy a gyilkosával áll szemben.
Menekülni kezd, el akar jutni a Bow Streetre, de nem sikerül a férfi elkapja, és már csak nem megöli, mikor Grant megérkezik, hogy megmentse.
 
Ez ismét egy romantikus jelenet lesz. A megmentés, a férfi életének megváltozása gyökerestül, a pillantások…
 
Aztán az epilógusban kiderül, hogy Victoria állapotos lett, de egy másik gyerek is feltűnik a színen. Viviené… Grant pedig éppen olyan szeretettel néz rá, mint majd később a sajátjára.
 
Hogy mennyire Limonádé-könyv, nem tudom. Én szeretetem ezeket a könnyed, gondtalan könyveket, amikben ,,minden jó, ha a vége jó”. Amiben nincsenek tanulságok, csak szerelem és boldogság.
 

Szerző:

Hogy ki vagyok? Féltorz gondolatfoszlány. Lázongó lámpafény és remegő szél a redőnyöd alatt, egyenes, fehér vonal az út aszfaltján. De lehetek tünékeny érintés, rebbenő szív, haragos tekintet. A könyvekkel, ó azokkal mindig szerettük egymást. A töretlen gerinceket, a könyvjelzőket a párna alatt, a Times new roman-t és a Helvetiat. Legtöbben azt mondják, limonádé, amit olvasok de ha meglátsz az utcán egy vörös loboncot, és egy arcot, amit szeplő tarkít minden évszakban, akkor tudd, hogy az csak én vagyok. Lapok között élő szívdobogás.