Logan búcsúja

Logan búcsúja

James Mangold másodszor is nekiveselkedett a nagy feladatnak… és ezúttal sikerrel is járt. 17 évet kellett várnunk, de Rozsomák végre megkapta a hozzá méltó filmet, melyhez nagyszerű alapanyagot szolgáltatott az Old Man Logan képregény.

A képregényfilmeknél mostanában megszokhattuk, hogy az univerzum építés miatt egymásra épülnek, minden összefügg mindennel. A Logan szembe megy ezzel a szokással, egy önmagában álló történetet mesél el, aminek a vége nem felvezet egy újabb filmet, hanem méltón lezárja Hugh Jackman karrierjét az X-men világában.

A történet szerint 2029-re a mutánsok nagy része már halott, újak pedig nem születnek. Rozsomák (Hugh Jackman), a több mint 90 éves Xavier professzor (Patrick Stewart) és Caliban (Stephen Merchant) egy tanyán tengődik, nem messze a mexikói határtól. Caliban a professzort igyekszik ápolni, mivel ő már nem a régi önmaga, a gyógyszerei nélkül rohamok gyötrik, amivel a környezetében lévőket akár meg is ölheti. Eközben Logan limuzin sofőrként igyekszik pénzt és gyógyszert keresni, miközben állandóan iszik, öngyógyító képessége már nem úgy működik, mint régen, és még az egyik karma is beragad. Ennyiből talán már látható, hogy mint általában minden X-men filmnek, ennek is van üzenete, de most nem a másság elfogadásáról vagy a kirekesztettségről van szó, egyszerűen csak az öregedésről. Persze elég unalmas lenne a film, ha a szép, csendes elmúlásról szólna. Erről szó sincs. Egy testileg és lelkileg is tönkrement ember bebizonyítja, hogy bár minden ellene szól, képes összekapni magát. Ő még mindig az az ember, akit nem lehet félvállról venni, akivel számolni kell.

http://www.imdb.com/

A három mutáns „idilli” életébe csöppen bele az X-23-as mutáns, Laura (Dafne Keen). Az ő megjelenésével Logannek már nem csak a professzorról kell gondoskodnia, hanem meg kell védenie és kordában kell tartania egy harcias, agresszív kislányt, aki gyakorlatilag az ő női képmása.

Rendkívül jót tett a Logannek, hogy a FOX bevállalta, hogy 18-as korhatárral küldi a mozikba (itthon a 16-osba is belefért). Brutális és véres film, de mégsem ezért hátborzongató. A remekül felépített karakterek, ők teszik ezt a filmet hátborzongatóan valóságossá.

A fentebb írtakban azonban nem szóltam még arról, ami szerintem a legnagyobb erénye a filmnek: van miért izgulni. Mindenki tudja, hogy ez az utolsó film Jackmannel az X-men világában, a főszereplő már közel sem egy legyőzhetetlen félisten, nem tudjuk, hogy vajon győztesen jön-e ki a következő harcból.

Összegzésként elmondható, hogy a Logan az egyik legjobb képregény film jelenleg, köszönhetően a mély történetnek, a remek karaktereknek, a fantasztikus színészeknek (Dafne Keen 11 éves, első filmszerepe volt… briliáns) és persze James Mangold rendezőnek. Végre valaki felnőttnek nézte a közönséget, és megértette, hogy egy emberi történet intelligens és stílusos kibontakozása fontosabb, mint a szemet gyönyörködtető harcok. Csak tudnám, hogy az előző filmeknél hol voltak azok a kreatív emberek, akiknek ezt a filmet köszönhetjük (bár Mangoldról tudjuk, a Farkast ő rendezte). Logan csodálatosan, méltóságteljesen búcsúzott az X-men univerzumtól, és bármennyire is szeretem a karaktert, remélem, hogy jó ideig nem hallunk újra róla. Jackmant nehéz lenne pótolni.

 

Írta: Takács László

Kiemelt kép: http://www.imdb.com/

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!