Los Angeles él és virul – a Beépített hiba

Los Angeles él és virul – a Beépített hiba

Thomas Pynchon nevével nemrég találkoztam először egy könyvnek a belső borítóján. Ott nem kisebb állítás hangzott el, mint hogy Pynchon a kortárs amerikai írók egyik legjobbika (egy kritikus szerint legalábbis). Mivel az amerikai irodalom igencsak közel áll a szívemhez, így eldöntöttem, utána járok, mi igaz ebből az állításból.

Thomas Pynchon egyébként 1937-ben látta meg a napvilágot a new yorki Long Islanden, ámbár kilétét a mai napig homály fedi. A 60-as években jelent meg róla utoljára publikus fénykép, kinézetét és lakhelyét homály fedi. Számos díjjal kitüntették, ám egyik átadón sem jelent meg. Ritka, hogy már maga az író karaktere is ilyen különleges, számomra legalábbis imponál Pynchon „ismeretlensége”. Beleolvasva pedig egyből látszik: másképpen senki sem lenne képes ilyen embertelen teljesítményre, mint amit ő letesz az asztalra egy-egy könyvével.

Az utolsó hivatalos képek egyike Pynchonról (forrás: www.independent.co.uk)

Az utolsó hivatalos képek egyike Pynchonról
(forrás: www.independent.co.uk)

Mostani „áldozatom” a 2009-ben megjelent Beépített hiba, amely Pynchon újabb könyvei közé sorolható. Leghíresebb művét, a Súlyszivárványt félbehagytam emiatt – utóbbi fizikai és mentális fáradságot okoz fél oldal után, azonban meg egy olyat nem fog írni senki. Mai alanyunknak gyakorlatilag elvárások nélkül kezdtem el – túl keveset olvastam Pynchontól, hogy meg tudjam állapítani, mi is a valódi stílusa. Meglepetésemre egy olvasmányos, magával ragadó sztori közepébe csöppentem. Ami a Súlyszivárványban nem tetszett (hosszú, több oldalas agymenések, bonyolult tudományos tények/kifejezések), az egy az egyben kimaradt, és ami jó volt (csavaros, „kitalálhatatlan” történet) az megmaradt. A kevesebb néha több elve itt tökéletesen érvényesült.

A borító (muut.hu)

A borító
(muut.hu)

A történet a hetvenes évekbeli Los Angelesben játszódik, a fiktív Gordita Beachen (bár egész L.A.-t bejárjuk, sőt Las Vegasba is eljutunk egy epizód erejéig) Larry „Doki” Sportello magánnyomozó főszereplésével. A hippikorszaknak lassan vége, a vietnami háború még javában zajlik. Pynchon ezt a korszakot, annak az egyes figuráit, szubkultúráit hitelesen ábrázolja; valószínűleg ő maga is élt ezekben a közegekben. L.A. él és virul, minden apró részlete. Számomra korrajznak is legalább annyira jó, mint kriminek – merthogy a Beépített hiba kőkemény krimi, a legjobb fajtából.

Doki, a 2014-ben készült filmből (ign.com)

Doki, a 2014-ben készült filmből
(ign.com)

Doki megbízást kap a volt barátnőjétől, ám ez a megbízás egy csavaros, mindenkire kiterjedő üggyé kerekedik, olyan, amelyet nem mindenki lenne képes felderíteni – bevallom, teljesen még nekem sem sikerült teljesen a helyére tenni. Logikátlanságot azonban így sem fedeztem fel benne – pár furcsa jelenet azért néha-néha becsúszott, de ezek nélkül nem is lehetett volna a sztori, amilyen.

A magyar borítóért külön jó pont jár. Nem szeretem a rózsaszínt, de ez annyira passzol az egész könyvhöz, hogy az hihetetlen. Már csak ez felkeltheti az olvasók figyelmét.

Aki egy krimit, egy szépirodalmi vagy egy szórakoztató könyvet keres, bátran ajánlom neki a Beépített hibát.

Szerző:

"Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára." - Edgar Allan Poe