Egy madárlelkű lány

Egy madárlelkű lány

„Miért tűnik el a világból minden szépség:”-teszi fel a kérdést Veronika a blogjában. Valóban így lenne? Eltűnik minden szépség? Csak a csúf világ marad nekünk? Szerintem nem olyan szörnyű a helyzet, marad azért még egy kevés szép, vagy nem is olyan kevés.

Hiszen, Veronika talán nem is sejti, hogy egyből meg is cáfolta önmagát, mikor megmutatta fotóit. Ugyanis  ott lapul a szépség bennük, ő alkotta meg. Szóval még van remény, nincs veszve minden. Kiváló példa rá, hogy a szépség itt van a világban, csak meg kell ragadni, talán nem adja könnyen magát, de keresni kell, és Veronika ért ehhez, megkeresi, megtalálja, lefotózza és megmutatja nekünk.

Képeit nézve, mintha egy mesevilágba vagy épp csodaországba pottyantunk volna.  Fotói közt rábukkantam Hófehérkére és Piroskára,  sőt Alízra is. Ráadásul még a farkas is megjelent, ugyan nem a vérszomjas fajta, és nem is annyira farkas, sokkal inkább kutya, de a fényképező és egy kis képzelet farkassá varázsolta. Olykor egy-egy jellegzetes motívum, mint egy alma vagy épp egy kalap került a középpontba, megelevenítve egy-egy mesét, Veronika minden képe mesél, minden képe életre kell.

„Nagyon szeretem megmutatni egy kevésbé fotogén modellnek a benne lakó csodákat.”-mondta Veronika magáról. Valóban, neki elhittem, nem kell ahhoz modellnek lenni, hogy jó fotó készüljön valakiről, sokkal inkább szükség van egy tehetséges fotósra. Egy olyan fotósra, aki látja a szépet, aki képes megragadni azt. Aki mindenből képes a legjobbat kihozni, aki nem mondja azt, hogy nem lehet, vagy nem tudja megcsinálni, aki számára nincs lehetetlen. Nézzétek csak meg a képeit, mindenki ragyog a rajtuk, mindenki szép.

Nézzétek meg  a természet fotóit is, nézzétek meg a tájakat, az állatokat, mind gyönyörűek, mind a legjobb pillanatban lettek megörökítve. Ugye, hogy még van szépség a világban? Ti sem gondoltátok komolyan, ti sem hittétek egy percig sem, hogy nincs, ugye?

Ezek a képek után, nem is gondoltam volna, hogy Veronika régebb óta foglalkozik írással, mint fotózással. Ír regényt és novellákat is. Ugyan ezeket mi még nem olvashatjuk, de nemrég blogolni is elkezdett, így már  ezt az oldalát is megismerhetjük. Most már nemcsak képekkel, hanem szavakkal is kifejezi érzéseit. Egy madárlelkű lány keresi önmagát, és ezernyi kérdésre a választ. 

„Elindultam egy úton. Még csak lépegetek rajta, de már haladok. A lábammal lassan tapogatom a kavicsokat, félve, óvatosan, nehogy megszúrják a talpamat. Nehéz a menetelés, egyre nehezebb, de kitartó vagyok, mert tudom, mit akarok. Változást akarok!”

Sok sikert neki a meneteléshez, szerintem már jó úton jár!  Egyet biztosan állíthatok róla, tehetséges és sokoldalú, a többit pedig döntsétek el ti!

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*