Majd egyszer…

Majd egyszer…

Néha úgy érzi az ember, mindent maga mögött hagyna. Szívére zárat festene, s a kulcsát messzire dobná, oda ahova a kétszínű emberek keze már nem érhet el, s a hazug szavak csak a szél suttogásává válnának. Egy olyan helyre, ahol nem kell a rozsdát minden nap lekaparni a könnyes arcokról, ahol a lelket gúzsba kötő sóhajok, csupán lágy szellőkként simogatnak. De hiába szeretnénk kulcsunk után szaladni, az élet a valósághoz köt minket, s végül bezárkózva találjuk magunkat egy sötét kis szoba sarkában guggolva, mire feleszmélünk. Az idő múlásáról is csak a falon kárörvendőn kattogó óra biztosít, nem hagy ki egyetlen kárba veszett másodpercet sem. Tik-tak… ma sem hívott fel a barátod, aki megígérte már egy hónapja. Tik-tak… ma sem mosolygott rád a fiú a kávézóban, aki miatt péntekenként szépen kisminkelve ülsz órákig egy forró csokit szürcsölve. Tik-tak… nemsoká újból indulhatsz a munkába. Tik-tak… talán egy év múlva már nem kell aggódnod semmi miatt…
Olyan gyorsan siklanak ki kezeinkből a másodpercek, hogy sokszor észre sem vesszük, csak mikor már az utolsókat próbáljuk egyensúlyozni reszkető ujjaink hegyén. De vajon van-e értelme azoknak a perceknek, amelyeket változatlanul tölt el az ember? Élet-e az, ha csak mókuskerékben rohanunk újabb és újabb köröket, miközben azt reméljük, egyszer csak jobb lesz minden, míg végül kiürül a homokóra? Talán a remény és a vágy valami jobbra maga az élet, ha nem is sikerül elérnünk az álmaink.
Sokszor hiába várunk arra, hogy valaki kinyissa a zárat szívünkön, sokszor még láncokkal is körbevesszük azt, mert többé nem akarjuk, hogy bárki is közel kerülhessen hozzá. De bármi is legyen, mikor minden véget ér, az eldobott kulcsok földjén rátalálhatunk majd arra, melyet egyszer eldobtunk, s szorosan magunkhoz ölelhetjük újra azt, mit egykor elvesztettünk.

http://wallchips.com/

http://wallchips.com/

Szerző:

Szellőrózsák a viharban. Névtelen kifestőkönyv. Virágokkal teli hómező. Szürke álom. Szótlan dallamok. Néma sikolyok. Káprázat fehér ruhában. Porrá őrölt pipacsszirmok. Hiányos kirakó. Csillogás a víztükrön. Erőtlen szárnysuhogás. Reszkető árnyék. Mézédes galagonya. Keserű szirup szívedben.