Mandragoria, a Buborékszoba megalkotója

Mandragoria, a Buborékszoba megalkotója

Mikor megpillantottam Mandragoria blogját, egyből tudtam, hogy én szeretnék lenni az, aki ír majd róla. A steampunk-os beütés igazán közel állt hozzám. A bevezető szöveg pedig megerősített abban, hogy tényleg jó helyen járok.

„Egy hely a kábulat mozdulatlanságában.
A valóság színes falfestékfoltokból merített álomkép-szerű változata.
Perchossznyi lebegés az öntudatlanság lendületében.
Elferdített határok kereszttüzében megbújó igazságelemek életre ébresztése halványan szétsatírozott vázlatok felvonultatásával.
Harc a hamis diskurzusok ellen.
Egy tér, ahol az átlátszó üvegborítás hagyja metamorfózisba mártani tudathullámunk tévesen illanó sejtszövetét…”

 

Kíváncsi voltam, ki is lehet az, aki képes létrehozni egy ilyen komplex világot. A magány és a szerelem nagy hatással voltak Mandragoria írói pályájának kezdetére, majd lassan ahogy kiforrottabbá vált stílusa, egyre inkább átitatta írásait az a szürreális, filozofikus hangulat, mely mára igazán jellemző lett rá.

 

„Hangodról bíborszín-selyem érintésben
hullik a gondolat. Kitálalom titkod rejtekét,
és mielőtt magammá teszem, láztól izzadva
szorítom az óbor cseppjeitől nedves pohárhoz,
hogy lássam: nem szintetizál, csak úgy van.
Így évődik el a mindkettőnk dalába forrott íz.”

 

A sorokat olvasva kettősséget éreztem, de mégis valahogy egészet alkottak. Egyes írások romantikusak voltak, szinte láttam magam előtt a lányt, aki elmerengve írogat, s akivel sokan együtt érezhetnek a sorokat olvasgatva. Más írások pedig visszaadták a steampunk érzést, az olykor ridegnek érezhető vonásukkal, pszichológiai töltetükkel. De egy közös mégis volt bennük. Elgondolkodtattak.

Az oldalon találhatunk többek között novellákat és verseket is. Minden írás ad számunkra valami pluszt, egy-egy pillanatot, mikor elgondolkodhatunk, elmerenghetünk szavakon, mondatokon. Egy kis helyet olykor a jelentől távol, ahol többet olvashatunk a sorok közé, mint amit eddig szabadott, vagy gondoltunk volna.

 

Impressziók

Félve gondolt mondatok.
Elharapott félszavak.
Lélegzet a semmiben.
Elmosódó holnapok.
Falhoz vágott fémtapasz.
Imbolyogva lelkileg.
 

Agyon szurkált álomkép.
Élesedő félhomály.
Jégbe karcolt mosolyarc.
Távolodó városfény.
Felcsillanó vérfolyás.
Megcímkézve gondosan.
 

Fűbe zuhant angyalok.
Mezítlábas kísértés.
Agyontáncolt keringő.
Rongyosra gyűrt rajzlapok.
Túlragozott tízlépés.
Múltra tekert vetítő.
 

Szivárványos mennyország.
Pillangókból bokréta.
Fagylaltozó fellegek.
Vizesárkos Seholvár.
Evilági holdlétra.
Vágyakozni szertelen…

 

Mandragoriának és szintén író párjának megjelent egy közös kötete is Metróváros címmel, amelyben az egymásnak írt, és az egymás által ihletett alkotások kaptak helyet. Az oldalán erről is olvashatunk bővebben, mint ahogy egy másik, számára fontos dologról, az Intergalaktikus Birodalmak-ról, amely egy saját fejlesztésű társasjáték.

Mindent összefoglalva nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam Bea blogját, és biztos, hogy a jövőben is figyelemmel fogom kísérni. Aki szeretne elszakadni kicsit a mindennapok őrületétől, aki szeretne kicsit elgondolkodni egy-egy mondaton, vagy csak szebbnél szebb verseket szeretne olvasni, az mindenképpen látogasson el a Buborékszobába, ahol a tér és a linearitás összeáll valami egésszé.

Ha pedig szeretnétek őt még jobban megismerni, olvassátok el a vele készült interjút is, ha eddig még nem tettétek volna.

Szerző:

Saskia

Szellőrózsák a viharban. Névtelen kifestőkönyv. Virágokkal teli hómező. Szürke álom. Szótlan dallamok. Néma sikolyok. Káprázat fehér ruhában. Porrá őrölt pipacsszirmok. Hiányos kirakó. Csillogás a víztükrön. Erőtlen szárnysuhogás. Reszkető árnyék. Mézédes galagonya. Keserű szirup szívedben.

Szólj hozzánk!