Manipulációval bármikor megvezethetik az embereket? – ajánló A végső igazság c. könyvről

Manipulációval bármikor megvezethetik az embereket? – ajánló A végső igazság c. könyvről

Emlékszem pár éve vonaton utaztam és velem szemben ült egy fiatal srác, ránézésre sosem gondoltam volna, hogy valaha könyvet venne a kezébe (az előítéletek, ugye-ugye), azonban fel kellett dolgoznom a tényt, ugyanis Philip K. Dick-től az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyvet szorongatta maga előtt és leszállásig csak néha-néha kukkantott ki a világba. Azóta volt tervbe véve, hogy én is olvasok valamit Dick-től, és úgy alakult, hogy A végső igazság lett az első.

Kép forrása: Moly

Ez a harc lesz a végső? 

Az emberiség zárt földalatti bunkerekben él, és fegyvereket gyárt ahhoz a háborúhoz, ami elől elmenekültek. Tizenöt éve naponta sugározzák nekik a felvételeket a véget nem érő pusztításról, elhiszik a hazafias propagandát, hogy csak a Védelmezőben bízhatnak, és mind azt a napot várják, amikor a háború végre véget ér, és újra felmehetnek a napfénybe. Ám amikor az egyik bunker vezetője a tiltás ellenére a felszínre merészkedik, sokkoló igazsággal szembesül: Kelet és Nyugat békét kötött. Az egész bolygót egy kisszámú elit lakja, akik mindent megtesznek, hogy megőrizzék kivételezett helyzetüket.

Frissen és még nyomdaillatúan kaptam kézhez a könyvet az Agave Könyvektől, hiszen az ő gondozásukban jelent meg az idei nyárra, azonban az írónak ez egy 1964-es regénye. A kiadó négy év Dick-kihagyás után ezzel a kötettel jelentkezett újra, felújított kiadásban, új szerkesztéssel, új borítóval. Bízva abban, hogy a rajongók támogatják őket, a kiadó nem áll le, és várható megjelenéssel szeptemberben a Philip K. Dick-életmű egy újabb, kihagyhatatlan darabja, a VALIS kerül új köntösbe.

A végső igazság fordítása Pék Zoltán munkája, akinek neve ismerős lehet, hiszen ő írta a Feljövök érted a város alól címmel megjelenő könyvet. Terjedelmét tekintve (ahogy azt nagyjából a mestertől megszokhattuk) nem egy vaskos kötetről van szó, hisz oldalszámokat nézve, mindösszesen 224 oldalról beszélünk.

A gyakorlott Philip K. Dick olvasók már tudhatják, azonban nekem (mint első Dick-próbálkozónak) újdonság volt, hogy az írónál a cyberpunk olyan témái jelennek meg, mint a társadalom hanyatlása, a mesterséges intelligencia, a valós világ és valamiféle virtuális világ közti elmosódó határ. Műveiben jellegzetesen visszatérő motívum, amikor egy karakter ráébred, hogy valójában egészen másvalaki, és a valóság, melyet eddig elfogadott, valójában valami egészen más. (Forrás: Wikipédia)

A fentiek A végső igazság-ban, mely Dick egy korai regénye, teljesen visszaköszönnek. Adva van egy világ, ahol semmi nem az, aminek látszik, és a szereplők sem azok, akiknek hisszük őket. A sci-fi szereplői úgy vannak megalkotva, hogy nem igazán ragaszkodunk senkihez, nem utálunk meg senkit, de a szívünkbe se lopja be magát egyetlen karakter sem. Mi csak szemlélők vagyunk, és a világépítésre fókuszálunk; a bunkerekre, amikben az emberek a föld alatt élnek, mely a harmadik világháború következménye. A fenti világgal egy politikai hírbemondó köti össze őket, aki minden nap beszél hozzájuk, miközben az emberek teljesen elzárva élik azt az életet odalent, ami maga a hazugság. Eközben fent a háború véget ért, és a világ teljesen megváltozott. Az első kérdés, ami olvasás közben megfogalmazódott bennem: manipulációval tényleg megvezethetik a tömegeket? A könyv vége megválaszolja a második kérdésemet: mi lesz, ha az emberek megismerik a valóságot?

Olvasmányaim listájába nagyon ritkán engedek be disztópikus sci-fiket, valahogy mindig tartok tőlük. Úgy képzeltem, és még mindig azt gondolom, hogy az ilyen jellegű könyvekhez kell egyfajta ,,olvasói tudás”, jártasság ezekben a megírt világokban, hogy minden kristálytiszta legyen a regények olvasása közben. Talán éppen ezért, mert én (még) nem rendelkezem ezzel az ismerettel, a regény vége számomra túl gyors lefolyású volt. Minden olyan gyorsan történt, konklúziók egymásutánban, és hipp-hopp, sitty-sutty csukhattam is be a könyvet. Ezt leszámítva, Philip K. Dick egészen felkeltette az érdeklődésemet ezzel a kötetével, és nem tartom kizártnak, hogy alaposabban megismerkedem az életművével. Amit mindenképp kimagaslónak érzek, és a legjobban tetszett, az a világépítés volt. Teljesen elvesztem ebben a sötét korban. Hamar észrevettem, hogy egy vagyok a föld alá bezárt emberek közül, és szemrebbenés nélkül gyártom a fegyvereket egy háborúhoz, ami már nem létezik. Mindezt azért, mert felsőbb hatalmak azt mondták, ezt kell tenni. Azonban, fogalmam sincs, hogy reagálnék, ha egyszer szembesülnék a valósággal és kiderülne, hogy megvezettek, és mindaz, amit eddig hittem, hazugság volt.

Külön kiemelném még a könyv borítóját, melynek színvilágán rögtön megakadt a szemem. A fedőlap a történet egy fontos részét, majdhogynem személyét emeli ki, melynek szimbolikus jelentésére csak akkor derül fény, ha megismerjük a történetet.

Ha te is szeretnél Philip K. Dick-től olvasni és még nem ismered A végső igazságot, én mindenképp ajánlom. Kezdő és haladó sci-fi olvasóknak egyaránt.

Köszönöm szépen az Agave Könyvek kiadónak, hogy megkaphattam recenziós olvasmánynak A végső igazságot. 

Kedves magazin olvasók! Ti pedig nagyon figyeljetek, hiszen nemsokára a Lendület Magazin Facebook oldalán egy játék keretében megnyerhetitek a saját példányotokat.

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK” felirattal.

Szólj hozzánk!