Emlékszem pár éve vonaton utaztam és velem szemben ült egy fiatal srác, ránézésre sosem gondoltam volna, hogy valaha könyvet venne a kezébe (az előítéletek, ugye-ugye), azonban fel kellett dolgoznom a tényt, ugyanis Philip K. Dick-től az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyvet szorongatta maga előtt és leszállásig csak néha-néha kukkantott ki a világba. Azóta volt tervbe véve, hogy én is olvasok valamit Dick-től, és úgy alakult, hogy A végső igazság lett az első.
Ez a harc lesz a végső?
Az emberiség zárt földalatti bunkerekben él, és fegyvereket gyárt ahhoz a háborúhoz, ami elől elmenekültek. Tizenöt éve naponta sugározzák nekik a felvételeket a véget nem érő pusztításról, elhiszik a hazafias propagandát, hogy csak a Védelmezőben bízhatnak, és mind azt a napot várják, amikor a háború végre véget ér, és újra felmehetnek a napfénybe. Ám amikor az egyik bunker vezetője a tiltás ellenére a felszínre merészkedik, sokkoló igazsággal szembesül: Kelet és Nyugat békét kötött. Az egész bolygót egy kisszámú elit lakja, akik mindent megtesznek, hogy megőrizzék kivételezett helyzetüket.
Frissen és még nyomdaillatúan kaptam kézhez a könyvet az Agave Könyvektől, hiszen az ő gondozásukban jelent meg az idei nyárra, azonban az írónak ez egy 1964-es regénye. A kiadó négy év Dick-kihagyás után ezzel a kötettel jelentkezett újra, felújított kiadásban, új szerkesztéssel, új borítóval. Bízva abban, hogy a rajongók támogatják őket, a kiadó nem áll le, és várható megjelenéssel szeptemberben a Philip K. Dick-életmű egy újabb, kihagyhatatlan darabja, a VALIS kerül új köntösbe.
A végső igazság fordítása Pék Zoltán munkája, akinek neve ismerős lehet, hiszen ő írta a Feljövök érted a város alól címmel megjelenő könyvet. Terjedelmét tekintve (ahogy azt nagyjából a mestertől megszokhattuk) nem egy vaskos kötetről van szó, hisz oldalszámokat nézve, mindösszesen 224 oldalról beszélünk.
A gyakorlott Philip K. Dick olvasók már tudhatják, azonban nekem (mint első Dick-próbálkozónak) újdonság volt, hogy az írónál a cyberpunk olyan témái jelennek meg, mint a társadalom hanyatlása, a mesterséges intelligencia, a valós világ és valamiféle virtuális világ közti elmosódó határ. Műveiben jellegzetesen visszatérő motívum, amikor egy karakter ráébred, hogy valójában egészen másvalaki, és a valóság, melyet eddig elfogadott, valójában valami egészen más. (Forrás: Wikipédia)
A fentiek A végső igazság-ban, mely Dick egy korai regénye, teljesen visszaköszönnek. Adva van egy világ, ahol semmi nem az, aminek látszik, és a szereplők sem azok, akiknek hisszük őket. A sci-fi szereplői úgy vannak megalkotva, hogy nem igazán ragaszkodunk senkihez, nem utálunk meg senkit, de a szívünkbe se lopja be magát egyetlen karakter sem. Mi csak szemlélők vagyunk, és a világépítésre fókuszálunk; a bunkerekre, amikben az emberek a föld alatt élnek, mely a harmadik világháború következménye. A fenti világgal egy politikai hírbemondó köti össze őket, aki minden nap beszél hozzájuk, miközben az emberek teljesen elzárva élik azt az életet odalent, ami maga a hazugság. Eközben fent a háború véget ért, és a világ teljesen megváltozott. Az első kérdés, ami olvasás közben megfogalmazódott bennem: manipulációval tényleg megvezethetik a tömegeket? A könyv vége megválaszolja a második kérdésemet: mi lesz, ha az emberek megismerik a valóságot?
Olvasmányaim listájába nagyon ritkán engedek be disztópikus sci-fiket, valahogy mindig tartok tőlük. Úgy képzeltem, és még mindig azt gondolom, hogy az ilyen jellegű könyvekhez kell egyfajta ,,olvasói tudás”, jártasság ezekben a megírt világokban, hogy minden kristálytiszta legyen a regények olvasása közben. Talán éppen ezért, mert én (még) nem rendelkezem ezzel az ismerettel, a regény vége számomra túl gyors lefolyású volt. Minden olyan gyorsan történt, konklúziók egymásutánban, és hipp-hopp, sitty-sutty csukhattam is be a könyvet. Ezt leszámítva, Philip K. Dick egészen felkeltette az érdeklődésemet ezzel a kötetével, és nem tartom kizártnak, hogy alaposabban megismerkedem az életművével. Amit mindenképp kimagaslónak érzek, és a legjobban tetszett, az a világépítés volt. Teljesen elvesztem ebben a sötét korban. Hamar észrevettem, hogy egy vagyok a föld alá bezárt emberek közül, és szemrebbenés nélkül gyártom a fegyvereket egy háborúhoz, ami már nem létezik. Mindezt azért, mert felsőbb hatalmak azt mondták, ezt kell tenni. Azonban, fogalmam sincs, hogy reagálnék, ha egyszer szembesülnék a valósággal és kiderülne, hogy megvezettek, és mindaz, amit eddig hittem, hazugság volt.
Külön kiemelném még a könyv borítóját, melynek színvilágán rögtön megakadt a szemem. A fedőlap a történet egy fontos részét, majdhogynem személyét emeli ki, melynek szimbolikus jelentésére csak akkor derül fény, ha megismerjük a történetet.
Ha te is szeretnél Philip K. Dick-től olvasni és még nem ismered A végső igazságot, én mindenképp ajánlom. Kezdő és haladó sci-fi olvasóknak egyaránt.
Köszönöm szépen az Agave Könyvek kiadónak, hogy megkaphattam recenziós olvasmánynak A végső igazságot.
Kedves magazin olvasók! Ti pedig nagyon figyeljetek, hiszen nemsokára a Lendület Magazin Facebook oldalán egy játék keretében megnyerhetitek a saját példányotokat.