Már nem is Kosztolányis, hanem olyan Gabis – ajánló Oláh Gabrielláról

Már nem is Kosztolányis, hanem olyan Gabis – ajánló Oláh Gabrielláról

Felejtés

Nézek, de nem látok semmit,
szemeim hiába nyílnak,
a világ a kulcsát messzire dobta.
Keresném, de indulnom fölösleges,
sosem találom, ami már elveszett.
Gondolkodnék, ha lenne mivel,
mennyi kincsem gyűlt össze
egy nem létező helyen.
Szavaim is oda tartanak,
belevesznek a soha elő nem kerülő
ám valamikor fontos dolgok közé
és én elbújok csendben, hisz a szó
is elveszett,
a felejtés álcája mögé.

(Oláh Gabriella)

Ma Oláh Gabriellát szeretném nektek bemutatni, aki középiskolás kora óta ír kisebb-nagyobb megszakításokkal (a későbbiekben azt is elolvashatjátok, hogy miért).
Sajnos a mai világban egyre kevesebben mondhatják el magukról azt, hogy „olvasó családba születtek”. Ugyebár a könyvek és az olvasás sajnálatos módon szinte halálra vannak ítélve, de reméljük, hogy ez az út, egy másik irányt is vehet. Gabi szerencsés. Ő ilyen családban nőtt fel, és egészen pici kora óta látja, tapasztalja az olvasás fontosságát és élvezi előnyeit.

Kedvenc idézete:
“Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.” John Lennon

A nő, akinek az írás egy ajándék: „Budapesten születtem, itt nőttem bele ebbe az őrült városba és rohanok vele azóta is, míg ki nem taszít magából… Mint minden magára valamit adó tini, én is írtam verseket. Nem szerelmes nyafogásokat, hanem verseket. Bekerültem egy körbe, ahol az akkori kortárs költők találkoztak egymással. Elolvasták a verseimet, majd meghozták a döntést. “Nagyon jók. Kár, hogy olyan “Kosztolányis” a stílusod.” Megsértődtem, és nem írtam egészen két évvel ezelőttig. Akkor egy barátom biztatására újra kezdtem. Meglepődtem, hogy ez másoknak tetszik. És néhány vers után azt mondták nekem: olyan “Gabis”. Már nem is kellene aláírnod. Felismerjük. Rájöttem, milyen jót tettek velem azok, akikre haragudtam. El kellett telnie jó néhány évnek, de rátaláltam önmagamra, a saját stílusomra. Együtt rezdülök az élettel és az élet velem rezdül. Ha megérinthetek bárkit azzal, ahogyan rezdülök, már nem írtam, éltem hiába… „

Gabi nagyon sokoldalú, szinte minden foglalkoztatja, ami a Világban jelen van, ami körülveszi őt, ami körülvesz minket. Pajkosan eljátszadozik a szavakkal. Van, hogy prózákat ír, van, hogy meséket, de tervei közt szerepel egy regény is.

Ő egy olyan nő, aki kihasználja a magyar nyelv szépségeit és minden lehetőségét. Bármi, ami szó, ami formálható.. Gabi életet lehel bele, kicsit megszelídíti és már az övé is lesz. Ezért lesznek írásai olyan „Gabisak”.

Nem véletlen, hogy nem szeretne senkire sem hasonlítani. Ő egészen egyszerűen önmaga, olyan amilyen. Olyan „Gabis”, akinek szinte már alá sem kell írnia alkotásait, hiszen ha kicsit megismerkedünk művészetével, egyből tudjuk, hogy ő írta a verset, amit épp elolvasunk. Benne van a kézlenyomata. Egyszerűen letagadhatatlan. Felismerhető. Összetartoznak Ő és a versei. És ez szerintem lenyűgöző.

 Rajtad már a jel

Hallgat a bánat, fájó már a szó,
siváran némább a csend sem lehet.
Könnyem szememből áradó folyó,
életem csodája, jaj hova lett?

Semmiből elvenni mit akarsz még?
Végső sóhajom vágyod hallani?
Mindent elvittél és mégsem elég?
Halálom lenne tán álmod, ami

rút bűneid alól felmentene,
melyek súlyát fel nem is foghatod?
Tested üres, szíved rajzolt mese,
rothadó húscsomó benned csak ott.

Bújhatsz bárhová, rajtad már a jel,
árnyékod leszek, ameddig csak élsz –
félelmeidre emlékem felel.
Mert élek. Mást hiába is remélsz.

(Oláh Gabriella)

Nézzetek be Gabihoz!
Higgyétek el, érdemes! Olvassátok, szeressétek műveit!

Kapcsolódó linkek, elérhetőségek:

https://www.facebook.com/gabi.olah.39/info
https://www.facebook.com/pages/ArtGabriella/279757065413196
Email:  olahgabi.129@gmail.com

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/