Te érzed már az idő értékét? Kihasználsz minden egyes kis pillanatot, mielőtt kárba veszne?
Múlandóak vagyunk, múlandó a világunk és elszalad mellettünk az élet, ha nem ragadjuk meg és futunk vele kézenfogva.
Pár héttel ezelőtt mutattam be Nektek a Snipe Art oldalt és Dávidot, akinek a műveire ránézve azt mondtam: Na, ez az idő, ez az élet!
Most elhoztam Nektek pár kérdést, amikre volt olyan kedves és válaszolt Nekem.
Mikor jött el az életedben az a pillanat amikor úgy érezted neked mindenképp alkotnod kell? Mióta foglalkozol komolyabban a rajzzal?
Hát igen, ezt elég nehéz megválaszolnom. Igazából, amióta az eszemet tudom, azóta alkotok. Öt-hat éves koromban arra emlékszem, hogy az ovónéni elvette a rajzomat. Én természetesen megrémültem, hogy most miért vette el tőlem, de csak azért vette el hogy anyukámnak dicsekedve azt mondja: Ebből a gyerekből nagy ember lesz. Igaza is volt, majdnem 2 méter magas vagyok! 🙂 Az iskolában is nagyon sok rajzot készítettem órán, gyakorlatilag rajzolni jártam be mert semmi sem érdekelt azon kívül. Nem publikálom mindegyik művem, de szerintem ez érthető és így is van rendjén.
Képezted valahol magad, vagy saját magad mestere vagy?
Saját magam mestere vagyok. Szerettem volna képzőművészeti középiskolába menni, de sajnos ezt akkoriban nem tudtam összehozni.. így hát fogtam egy ceruzát, s szépen lassan elkezdtem valahogyan. Nem tudom, de mindig is olyan érzésem volt hogy IGEN, én ezt akarom csinálni , és élvezem hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
Elsősorban milyen technikákkal dolgozol? Melyiket szereted leginkább?
Ceruzától kezdve az ecsetig. Minden stílust és minden technikát szeretek. Tök lényegtelen számomra az a forma, ahogyan kifejezem önmagam, a lényeg hogy az elképzelésem realizálva legyen, hogy a gondolatom életre keljen.
Milyen körülmények között szeretsz alkotni? Esetleg van kedvenc helyed ahova elvonulsz?
Leginkább hajnalban, vagy ha rám tör egy ihlet és nem szeretném elfelejteni. Kedvenc helyem? hm.. talán a fotelom?! Természetesen, nincs! 🙂 Bárhol tudnék alkotni és semmi sem zavar.. esetleg talán az ha figyelik ahogyan alkotok, na azt határozottan nem szeretem. Szeretek nyáron a parkban sétálni, hajnalban vagy kora reggel. Na, akkor ott izgalmas alkotni, de ez sajnos kétszer fordult elő.
Mi inspirál? Honnan jön az ihlet?
Ez egy olyan kérdés, amire aligha tudnék helyes választ adni. Az ihlet számomra olyan mint egy madár (ha sikerül elkapnom, akkor jól járok, ha nem, elszáll és soha többé nem látom). Számomra egy ihletet és egy gondolatot elég nehéz megtartani. Amikor kint sétálok, vagy épp eszek, vagy alszom, vagy akármi mást csinálok, megjelenhet az ihlet. Akármikor. Tér időn túli .. Egyszer csak hoppá!, és utána muszáj átgondolnom, hogy el ne felejtsem. Ami inspirál, az maga a környezetem, a világnézetem, maga a világ, amiről tudom, hogy tudom..
Magadnak vagy másoknak alkotsz elsősorban?
Mindkettő, de inkább magamnak.
Ha magadról és a műveidről kéne beszélned, mit mondanál?
-Természetesen azt, hogy a műveim darabkák belőlem, vagy talán én vagyok a műveim darabkája. Néha olyan érzésem van hogy nem én hozom létre a műveim, hanem ők engem. Nagyon szeretem a befejezetlen munkákat. Direkt azért, mert bemutatom türelmetlenségem és lustaságom. Harcolok ellene, de néha-néha jól jön egy fél munka. Van amikor szándékosan, de van amikor tudattalanul csak úgy abbahagyom és soha többé nem nyúlok hozzá. Rengeteg ilyen munkám van. Észrevettem az idő folyamatát. Így hát a mostani műveimben ez eléggé komoly téma lesz.
A rajzaidon sokszor jelenik meg az idő és talán a halál. Ennek van valami jelentősége számodra?
Igen, igen. Szép megfigyelés. Alapvetően, mindannyian létezünk, de nem élünk. Zűrös a világunk, zűrös a fejünk, gondolatokkal és gátlásokkal tele. Elveszett az idő fontossága. Arra kapja fel magát az ember hogy: ” Húha, nincs időm. Nincs időm, de lassan meghalok mert vége földi létemnek. ” Nagyon szeretném kikerülni a megbánást a halálos ágyamon. Nem akarom megbánni, hogy mennyi időt pazaroltam szó szerint a semmire. Minden lehetséges! Az időt is meg lehet figyelni és fogni. Az időt tetté kell átalakítani. A halál és az idő azért függnek össze munkáimban, mert arra próbálok rávilágítani, hogy előbb utóbb oda jutunk, és ha körbenézünk mindennapi életünkben, olyan dolgokra pazaroltuk a csodás életünket és időnket amikért nem érte meg élni sem.. Mindenki meghal. Idő kérdése. KEVÉS időnk van. Használjuk ki!
Mennyi időt vesz igénybe egy-egy ilyen csodás kép elkészítése?
Attól függ. Ha nagyon rászánom magam, pár óra. Ha nagy és nehéz a munka, eltarthat napokig, vagy lustaságom miatt befejezetlen marad.
Meg tudnád fogalmazni, hogy mit jelent számodra az alkotás?
A gondolataimat összekapcsolom kezeimmel (két kezes vagyok, nem tudom eldönteni, hogy jobb vagy bal kezes vagyok), és kivetítem őket. Minden alkotás előtt mélyen ”körbenézek” a fejemben, a gondolataimat sorba rakom, és hogy ha találok olyat ami nem kell, kipucolom onnan. Felesleges gondolatokra nincs időnk! Vannak spontán jött ötletek. Pl buszozok és egyszer csak támad egy ötlet a semmiből, és azonnal le kell rajzolnom, szinte kényszert érzek, de ez olyan fajta kényszer, amit még élvezek is. Bárhová megyek, ceruzám és papírom mindig lesz!
Mik a legfontosabb dolgok, értékek az életedben? Mi tesz boldoggá?
A nagy dolgok helyett, inkább a kis dolgok: Anyám mosolya, a szeretet, whiskey, pizza, első szeretkezés, első csók, első meglepetés, amikor megtanultam járni, átélni minden évben az első hó hullást, az első felesek a kalandos estéken, stb stb. Nekem nagyon fontosak a kis dolgok, soha nem voltam nagyra vágyó. Boldogságom pedig a szabad akaratom és a kibontakozási formáim teszik lehetővé.
Köszönöm Dávidnak a közös munkát és a válaszokat! Remélem sikerült egy kicsit közelebb hoznom Őt hozzátok!
Látogassatok el az oldalára, vagy nézzétek meg videón, ahogy alkot! 🙂
