“maradunk egészek egymás szívében”

“maradunk egészek egymás szívében”

tumblr_ndnozgak0d1smp5hoo1_500

tumblr.com

Mikor az álmaidról meséltél, furcsa kis fények szökdöstek a szemeidben. Én nézhetek így rád, mint mikor az ember egy percre elhiszi, hogy a csillagok birtokolhatók. Elég bátrak vagyunk hozzá, hogy elfújjuk a Holdat.
Kislány koromban azt gondoltam, hogy éjszaka kiszalad az emberből a lélek, és miközben gyengéden elterül a rugós ágyon a test, mindenféle kalandba keveredik. Az első kakaskukorékolásra aztán visszatér, szó nélkül összesimul szilárd párjával, és végleg megőrzi a komisz titkokat.
Örökké ringatsz, kis ladik vagy mély vizeken. Bordámra simuló megnyugvás. Apró sóhajokkal öleled mindig vacogó testemet. Csak a gyengék fáznak.
Egy csókba furakodott hajszál pillanatnyi zavarunk, levedlettük a fájdalmat.
Te vagy a mantrám, csak hajtogatom a közös pillanatokat újra és újra, míg a Nap be nem hunyja sápadt szemeit.

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!