Képzeld tegnap mikor sétálni voltam láttalak,
De te rám sem hederítve másban égtél.
Nem szóltam, eldöntöttem többé nem akarlak,
Csak néztem, ahogy lassan belőlem eltűntél.
Furcsa voltál, nem oly vad és tüzes milyennek vártalak,
Tartózkodó pillantást váltottatok, idegennek láttalak.
Szelíden simítottad szívét s tüzed szinte nem is égett,
Bennem tomboltál s szívembe fúrtad negédes mérged.
Szinte hiányod mart belém, ahogy ott néztelek,
Miért voltál oly nyájas, milyennek én is kértelek?
Emlékek milliói tompa elmémbe révedtek,
Tudom néha a legnagyobbak is tévedtek.
Mikor hazaértem képzeld újra sírtam érted,
Pedig megfogadtam, hogy többé nem teszem.
Szemem könnyben szívem kétségekbe mélyedt,
Hiszen elhagytál oly sokszor, gyarló szerelem.
Kiemelt kép: https://twitter.com/Jbp_88
