Megérintős – Hét év Tibetben filmajánló

Megérintős – Hét év Tibetben filmajánló

Bár mindig is rokonszenveztem a keleti életformákkal és szemléletekkel, eddig nem igazán találkoztam ezzel a filmmel. De ahogy a jó filmek általában, ez is pont akkor jött, amikor szükségem volt rá.

Az alkotás egy igaz történetet dolgoz fel, amely 1952-ben könyv formájában jelent meg először. Ez egy önéletrajzi mű, az írója ugyanis nem más, mint a a történet főszereplője, Heinrich Harrer.
A történet szerint Harrer és Peter Aufschnaiter egy expedíció során India északi részén hegyetmásznak, majd a világháború kitörése következtében egy angol hadifogolytáborban kötnek ki, ahonnan 1944-ben sikerül megszökniük, majd különböző kalandok után megérkeznek Lhászába, az úgynevezett tiltott városba, ahol a lakosok nyitott szívvel fogadják a két idegent, főszereplőnk megismerkedik az akkor még gyermek, 14. dalai lámával, akinek később tanítója és barátja lesz, majd elhagyja az országot a kínaiak betörésének idején.

Kép forrása: pinterest.com

Kép forrása: pinterest.com

A cselekmény alatt Heinrich Harrer szemével megismerhetjük az akkor még független Tibetet, betekintést nyerhetünk mindennapjaiba és megismerhetjük mentalitását; illetve végigkövethetjük főszereplőnk személyiségének változásait, hogyan nyitja ki őt egy olyan elzárt nép, mint a tibeti, és hogy ő hogyan nyitja ki a világot a gyermek láma előtt.
A film remek kontrasztokkal dolgozik, például zseniálisan mutatja be a tibetiek vallásos békéjével szemben a betörő kínai csapatok által okozott felfordulásokat, a háború borzalmait, melyet párszor a főszereplőnk narrációja is kísér, illetve bemutat.

Bár én lelkes katolikus vagyok, el kell, sőt el is akarom ismerni, hogy ez a film tényleges lelki feltöltődés volt számomra. Hiszek abban, hogy érdemes minél több felfogást megismerni, mert bizony rengeteget tudnak adni nekünk, akár hiszünk valamiben, akár nem, akár, mint esetemben, egy teljesen más valláshoz tartozunk.
Nagyon szeretem a film menetét, azt, hogy lassan épül fel, ahogy ebben a kultúrában is, amibe belecsöppentünk, mindenre hagy időt. Nem űz, nem siet a másik helyszínre, aprólékosan építi fel bennünk, adja át azt, amit mondani akar.
Hangsúlyos benne a hallgatás és a magány szerepe. Az film elején még kifejezetten zavart, hogy sok dolog “nincs kimondva”, hogy sok gyakran csigalassúsággal indulnak el az események, az emberek vannak, és néznek a semmibe.
Aztán elhangzott egy olyasmi mondat, hogy “az a rossz az egyedüllétben, hogy gondolkodni kezd az ember”, hogy rágja belülről az, ami benne van. A film végére nem csak a főhős, hanem én sem bántam már ezt a fajta egyedüllétet.

Kép forrása: pinterest.com

Kép forrása: pinterest.com

Szeretem a türelmét, az aprólékos gondosságát és a gyengéd törődését..és nem, ez nem valami érzelmektől csöpögő reklám. Ez a film. És tényleg ilyen.
Mindenképpen ajánlom, hogy nézzétek meg, én szerintem még több alkalommal is sort fogok keríteni rá, illetve kedvet kaptam a könyvhöz is, remélem nem fogok csalódni benne.

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."