megismerni és megszeretni

megismerni és megszeretni

Más szeretnék lenni. Úgy értem, más valaki. Rendszerint azt mindig elfelejtem, hogy ez mivel járna. Nem emlékeznék azokra a dolgokra, amik erőssé tettek. Elfelejteném, hogyan is kell egyik pillanatban a földön kúszni, majd felállni. Szikla szilárdan állni, mintha az előző pillanatban nem fájt volna. Lehet, hogy azok a puskák, amiket eddig ismertem az élethez, mit sem érnének másvalakiként. Mégis, mindig elvágyódom magamból. Annak ellenére is, hogy jól tudom, valószínűleg valaki más életében is ugyan úgy elbuknék. Mert ilyen ez az egész. Bukások sorozata. ,,Sebek. Annak a jele, hogy megsérültél. És annak a jele, hogy meggyógyultál.” (Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában)

Végső soron, talán azt sem tudom, kivel osztom meg a napjaimat. Annyi gondosan teleírt oldal a naplómban, és mégsem ismerem magam. Hogy lehetséges ez? Ha azt sem tudod ki vagy, mi értelme? Megismerni és megszeretni. Ez az egyetlen mód. Az vagyok, aki lenni akarok. Rajtam múlik. Én formálom magam, na meg persze az élet, de a gyökereket én táplálom. Meg kellene ismernem magam, és ragaszkodni az eredményhez. Foggal-körömmel. Akkor is, ha másoknak nem tetszik, és nem értenek meg.

Lehetek más. De mi értelme? Hazudni és megtéveszteni. Áthágni a szabályokat. Betakarózni másvalaki életével. Nem, én nem ilyen vagyok. Elhamarkodnám, ha azt írnám, makulátlanul tiszta a lelkem, sőt. De úgy érzem, ha nem bánnám rá az időt és az erőfeszítést, leporolnám és megsuvickolnám a személyiségem kristály amulettjét, talán tetszene, amit látok. 

Könnyebb más valaki életére áhítozni. Viszont azt hiszem, nagyon hiányozna mindaz a kevés, amim most van. Az a részem, amit már bevackoltam. Hiányoznának az emlékeim, melyekből lett egy én-kezdemény. Kárba veszne az a sok erőlködés. 23 évnyi küzdelem.

Megismerni és megszeretni. Ez hát a terv.

Kiemelt kép: Pexels

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás