Megtanulni szeretni

Megtanulni szeretni

Minden ember, akit valaha szerettem valamilyen módon, egy idő után toxikussá vált. Elő példák arra, hogy miért jobb nekem egyedül. Mindig jobb volt nekem egyedül. Ilyenkor azt hiszem, talán nem is tudok szeretni.

És amikor eljutsz egy bizonyos határvonalhoz, rájössz, hogy te magad vagy toxikus. Nem csak saját magadra, mindenki másra nézve is. Én eljutottam idáig. Azt hiszem, talán ez az első lépés, hogy beismerem. A második lépés pedig, hogy megpróbálok építkezni belőle. Hogy segítséget kérek – mert van az a pont, ahol már nem megy egyedül. És amikor már nem megy egyedül, amikor a szeretet már inkább beteggé tesz, mintsem gyógyítana, akkor tényleg nem jó az irány, amerre haladsz. Akkor (újra) meg kell tanulnod, hogyan kell szeretni.

Nagyon sokan úgy nőnek fel, hogy sosem tanulják meg, hogyan kell szeretni. Mert mondhatjuk, hogy ez természetes és magától jön, de nem mindig van így. Szerintem ezt is tanítani kéne. Mert sokan nem tudják kimutatni, kimondani pedig még annál is kevésbé, hogy mit éreznek. Pedig ezek fontos dolgok, amiket már gyerekként meg kéne tanulnunk, mint az olvasás meg az írás. Van, hogy bizonyos dolgok velünk születnek, de van, hogy meg kell tanulnunk őket, különben sosem fogjuk megérteni a működésüket. Miért lenne más a szeretet? Nekem 25 évbe telt rájönni, hogy valójában sosem tudtam hogyan kell szeretni. És persze ez hatalmas csalódás és pofon az élettől, de legalább tudom, hogy mi az, amin javítani kell. Most itt állok önmagammal szemben, és úgy érzem magam, mint egy buta kisgyerek, aki épp járni tanul és mindig elesik a saját lábában. Néha úgy érzem, hogy sosem fogom megtanulni, néha pedig úgy érzem, hogy most már tudom hogyan kell.

De a valóság az, hogy ez egy életre szóló folyamat, amit egyrészt sosem késő elkezdeni, másrészt soha nem szabad abbahagyni a tanulását. És talán tényleg a beismeréssel kezdődik – nálam legalábbis ez volt az a pont. Minél őszintébb vagy önmagadhoz, annál könnyebb lesz.  

kiemelt kép: https://cdn.bioguia.com/

Szerző:

“Mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni.” /Fodor Ákos/