Vikit az egyik szerkesztőtársam, Széni ajánlotta a figyelmünkbe és én rögtön le is csaptam rá, hiszen mindig öröm olyan sok oldalú, tehetséges és egyéni látásmódú emberekről írni, velük beszélgetni, mint ő.
Viki alkotásainak középpontjában a lovak állnak. Számára ezek a csodálatos lények jelentenek mindent, Alma az első kancája volt az, akiről kezdetben az alkotások születtek. Egy évvel később pedig Alma csikója, Atlasz is csatlakozott a múzsához, így azóta töretlen a szerelem hármójuk között. Egyértelműen állítja, ők azok, akik inspirálják, nem csak a művészet, de az élet területén is.
Az oldalon gyönyörű fotókat találhatunk, amik egytől egyig Viki stílusáról, az állatokról, a lovakról, a természet szeretetéről árulkodnak. Egész fiatalon kezdett el fotózni, állítása szerint, egy kompakt fényképezőgéppel, amit aztán egy jobb minőségű Nikon váltott fel, amit a szüleitől kapott. Attól fogva pedig indulhatott a kísérletezés. Ekkor már a képszerkesztő programokhoz is értett egy kicsit , szívesen babrált velük. Első komoly munkája, a végzős osztályának készített tabló, ami szerintem remekül sikerült.
Ékszereket is láthatunk tőle szép számmal az oldalon. Engem nagyon megfogott a hangulatuk és egyediségük. Jómagam is dolgoztam süthető gyurmával ( anno így találtam rá Albert Timire, valamint a Lendületre is), ezért rettentően tetszettek Viki munkái, aki a saját képére formálja az alkotásokat úgy, ahogy a fotóival teszi. Közel állnak hozzá az ősi kultúrák, az indiánok, ami az ékszerek stílusáról rögtön kiderül. Kezdetben zsugor fóliával dolgozott, majd álomfogókat gyártott, illetve Almát örökítette meg egy portré formájában. A süthető gyurma a kedvenc anyaga azóta is.
Valósággal beleszerettem ebbe az anyagba. Először éreztem korlátlannak az alkotást, tudtam, hogy innentől csak a képzeletem szabhat határt.
Szeretném, hogy az emberek egy pillanatra képesek legyenek belefeledkezni az ékszereimbe. Elhinni, hogy a medál, amit a nyakukban hordanak valóban egy több ezer éves mágikus tündér ékszer, amely varázserővel bír.
A digitális rajzolásban is kipróbálta már magát a fotózás és az ékszerkészítés mellett. Természetesen ebben a technikában is a lovaké a főszerep.
Egy új világ tárult elém, könnyebbé és élvezhetőbbé vált számomra a szerkesztés. Illetve rengeteg digitális rajzot készítettem ebben az időszakban, melynek segítségével még jobban kitapasztaltam a program nyújtotta lehetőségeket.
A leghihetetlenebb számomra az volt, hogy Viki mindent, a fotózástól elkezdve az ékszerkészítésig autodidakta módon sajátított el. Saját bevallása szerint mindig örömmel alkot, amit azt hiszem senki nem von kétségbe a végeredményt látva.
Viki mindenképpen kreatív irányba szeretne továbbtanulni, jövőjét a hobbijai köré építené, vagyis azt szeretné csinálni, amiben igazán jól érzi magát. Nem akarja elhanyagolni a lovakat sem, hiszen ők minden kreatív tevékenységének forrásai.
A szerkesztőség nevében kívánom, hogy Viki találja meg a saját útját, és sok szépséggel örvendeztessen meg minket a jövőben is.