Mérgező szerelmek

Mérgező szerelmek

Mi is a szerelem… Keressük a válaszokat, próbáljuk a lehető legjobban definiálni mindazt, amit egyszerűen nem lehet. Hiszek a szerelemben, az erejében, a varázsában. Tudom, hogy körülvesz és abban is biztos vagyok, hogy ha nem lenne, akkor kevesebbek lennénk.

Nem tudom definiálni… Felsorolhatnék millió és egy dolgot, amit hozzá kötök, vagy nevezzük úgy, hogy „amit nekem jelent”, de teljes egészében nem tudnám megfogalmazni.
Leírhatom, hogy teljesnek érzem magam, mikor szerelmes vagyok és, hogy teljesen más megvilágításból szemlélem a dolgokat. Beszélhetnék arról, hogy ilyenkor kicsit elmegy az eszem és, hogy olyan az egész mintha egy másik világban élnék. Annyi mindent le lehetne írni, el lehetne mesélni… De az igazság az, hogy szerintem mindenkinek mást jelent, mindannyian másképp éljük meg. A szerelem mindenki esetében más és más. Nincs két egyforma, nincs két hasonló. Összehasonlíthatatlanok.

Megkérdeztelek titeket, hogy szerintetek mi is a szerelem. Hát lássuk, hogy milyen válaszok érkeztek!

Pné Vass Ági szerint:
„A lélek éltetője…”

Bettina Burkus véleménye az, hogy
„….az egyik legfőbb, amiért érdemes élni, bár néha pokolian tud fájni!”

Juta Auer egy idézetet mutatott nekünk:
 “…regényes szó, 
a legesleghosszabb valamennyi között. 
Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, 
továbbá a kifejezhetetlent, 
a senki-mással-sosem-átélhetőt, 
valamint nem többet, csak a teljes Világot.” 
és szerintem ez a tökéletes megfogalmazása.  

kép: weheartit.com

kép: weheartit.com

 

Volt már részetek mérgező szerelemben?
Nem, nem arra gondolok, mikor hazudtak nektek, vagy arra, amikor megcsaltak, vagy esetleg csúnyán ért véget egy kapcsolat.
A mérgező szerelmek legalább annyira gyönyörűek és szenvedélyesek, mint amennyi fájdalmat okoznak.
Vannak azok a szerelmek, amikor egyszerűen képtelen vagy a másik nélkül élni, rendszeresen vissza-vissza találsz hozzá, mert nélküle nem teljes az életed. Szenvedélyesen szeretitek egymást, bármit megtennétek a másikért, akár képesek lennétek meg is halni azért, hogy párotok élhessen… De mindezek ellenére annyi fájdalmat és szenvedést okoztok egymásnak, amit alig tud elviselni és túlélni az ember. Gyötrelmes fájdalmak, amelyekbe beleszakad mindkettőtök szíve. És persze mindezt úgy teszitek egymással, hogy igazából mindentől óvni akarjátok a másikat.
Megmérgezitek a jót, ami körülvesz titeket és ezzel egy időben megédesítitek a legkeservesebb perceket. Így vagytok teljesek, hiszen egymás nélkül nem is léteznétek. Legalábbis nem teljes egészében.

Az ilyen szerelmek tele vannak viharokkal, hatalmas háborúkkal. Leginkább se veled, se nélküled kapcsolatok. De mégis boldogabbá tesznek, mint bármi más a Földön. És persze legalább annyi fájdalmat is okoznak. De ez a fájdalom hiába gyötör meg, mégis édesebb, mint a méz. Hiába a sok csalódás, őrült veszekedés, – mert az egész, fájdalmaival és szépségeivel együtt kell, és kész.

Tudom, tapasztaltam milyen. Néha olyan érzésem van, mintha magába a szerelembe lennék szerelmes. Aztán mindig történik valami… Egy apró gesztus, egy őszinte mosoly, vagy egy lágy érintés, ami rögtön visszahúz az én kis univerzumomba és rögtön világossá teszi, hogy nem a szerelem az, amibe szerelmes vagyok.

Keserédesek az érzések, viharosak a mindennapok, sok könnyet kívánnak meg az ilyen kapcsolatok. De én valamiért úgy vagyok vele, hogy talán ezek a legszebb és a legőszintébb érzelmek. Valamiért úgy érzem, hogy ezek a mérgező szerelmek azok, amelyek a legboldogabbá tesznek és sírig tartanak. Azok, akiknél ilyen viharok dúlnak, talán tényleg egymásnak vannak teremtve, csak ki kell állniuk a próbákat, meg kell küzdeniük egymásért, hogy a végén együtt, kézen fogva célba érjenek.

 

 

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/