Mert a miáú nem csak zokszó lehet – ajánló a Macskákkal SUTTOGÓ című könyvről

Mert a miáú nem csak zokszó lehet – ajánló a Macskákkal SUTTOGÓ című könyvről

A Jaffa Kiadó jóvoltából az elmúlt napokban beleshettem a macskák bonyolultnak tűnő, de valójában logikus érzelmi világába. Ami pont kapóra is jött a számomra, mert az én kis házikedvencem mostanában nagyon zsémbes!

Na, de vágjunk is bele! Miről is szól ez a könyv és miben segíthet?

Miért teszik a macskák azt, amit tesznek – és hogyan vehetjük rá őket, hogy azt tegyék, amit akarunk? – teszi fel a kérdést a Macskákkal suttogó című könyv. Pszichológusként nem áll távol tőlem Mieshelle módszere, a mi szakmánkban is alkalmazunk viselkedésterápiás elemeket, ám a jelen könyv szerzőjének kliensei nemcsak emberek; Mieshelle cicákkal és a gazdáikkal dolgozik azért, hogy a nyávogó kedvencnek jobb legyen. Egyszerű a recept: változtassunk a körülményeken, a cicánk pedig meghálálja mindezt.

A könyv nagyon gyakorlatorientált és teljesen hiteles, mivel nemcsak légből kapott elméleteket pufogtat a szerző, hanem alaposan körbejárja a macskák történetét és természetét, a viselkedésük minden egyes aspektusát, ami Miechelle számára testhez álló feladat, hiszen maga is lelkes macskabarát már gyermekkora óta. Jelenleg is hat macskát tart sok más állata mellett, valamint a Cat Behaviour Clinic megalapítója, ahol problémás macskákkal foglalkozik.

Mieshelle már az első fejezetek során eloszlatja a tévhiedelmeket.

Úgy gondolhatnánk, hogy a macskák is ugyanúgy idomíthatóak, mint a kutyák. De nem. A macskák ezt kikérik maguknak! Ők nem az ember kedvéért tesznek meg ezt vagy azt, cirmosaink bár képesek ugyanúgy szeretni minket, mint bármely más házikedvenc, a viselkedésükön nem változtatnak csupán a kedvünkért. Nekünk kell tenni azért, hogy az együttélés békés és boldog legyen mindenkinek. A cicák hiába imádni való szőrgombócok, attól még vérbeli vadállatok is, hiszen ők sosem éltek falkában, intenzíven őrzik a területüket és egyes egyedül kellett túlélniük a vadonban. A macskáink nem a tulajdonaink, hanem az útitársaink az élet folyamán, mert a lelkünk mélyén még mindig azok vadmacskák, akik Afrikában az ember mellé szegődtek egy-egy falatért. Ők csatlakoztak a legkésőbb hozzánk a háziállatok közül, és az ember soha nem is törődött azzal, hogy minél szelídebb egyedeket tenyésszen ki belőlük. Más állatfajoknál előnyt jelentett, hogy hűségesek és idomíthatóak legyenek, viszont a macsekoknál valamiért csak a külsőségekre mentek rá a tenyésztők. De ez nem azt jelenti, hogy kiismerhetetlenek volnának! Vannak bizonyos ösztönök, amelyek irányítják őket, és amiket ha ismerünk, mi is alakítani tudunk kis ragadozónk környezetén, hogy ne legyenek agresszívak, ne csurrantsanak mindenhová, vagy ne legyenek túl félősek. És ami az egyik legnagyobb tévhit: a macskák nem gondolkoznak úgy, mint az emberek. Pillanatnyi érzéseik és vágyaik vannak, de nem folytatnak magukban komplex monológokat és nincsenek összetett bosszúterveik. A macskák nem szándékosan gonoszak, csak reagálnak a környezetre. Nem értik a büntetést, nem hozzák összefüggésbe a rosszalkodásukat a dorgáló szavakkal, az ejnye-bejnye csak a gazdival való viszonyukat rontja meg. Pozitív megerősítésekkel és képzettársításokkal előrébb leszünk! – Pavlov kutyájának és Skinner galambjainak nyomdokán haladva.

Hogy ez mit jelent?

A szerző kidolgozta a saját modelljét, amit magyarra – találóan – M.I.Á.Ú. névre kereszteltek, ezzel segít átnevelni a macskákat, hogy leszokjanak rossz szokásaikról és mindezt úgy, hogy a gazdi viselkedésén segít változtatni. Az első lépés az ominózus viselkedés kiiktatása (a gazdi negatív, rossz körülményeket teremt a tevékenység előtt vagy közben, hogy a macska az adott viselkedéshez kösse azt), ezt követi az új viselkedésre való átszoktatás (a gazda pozitív, jó dolgokkal jutalmazza a kívánt viselkedésformát), majd az egész rendszer újjáépítése (a gazdi állandó körülményeket teremt, hogy mindez hosszútávon kitartson). Egy komplett életmódváltási programot kapunk kézhez.

Így talán egy kicsit zavarosnak tűnik, de a könyv egyszerűen és közérthetően kitér minden lépésre és nem csak sablonos, „általában működik, ezért a te cicusodnál is fog” közhelyekkel dobálózik, hanem igyekszik minden eshetőséget taglalni, hiszen ahogy az emberek sem egyformák, minden macska is más és más.

Mieshelle megoldást kínál több (pontosan hét) problémára a könyvben, a több macskát tartó gazdik által ismert “cicabunyóktól” kezdve az agresszív, ellenséges viselkedésen és a macskaalmon kívül ürítésen át a kényszeres magatartásformákig. Ám aki türelmetlen és nem bírja kivárni az adott részt, amely a saját cicája problémájáról szól, az sem gond, hiszen a fejezetek jól átláthatóak és külön-külön is érthetőek, így ha az aggódó gazdit csak egyetlen problémakör érdekel, arra is könnyen és gyorsan választ talál. Hiszen magatartászavaros macska nem létezik, csak meg nem értett.

Mieshelle nem csodaszert kínál, hanem a megoldást! Melós és gyakran hetekig tartó megoldást, viszont ha követjük a lépéseket, ha teszünk a javulásért, akkor az meg is fog történni. Hiszem és tapasztaltam is. A Macskákkal suttogó nekem sokat segített, hogy megértsem az olykor oda-odakapó, máskor kilométer-hiányos cicámat, hogy megértsem a folyton jelenlevő vadászösztönt és a gyakori féltékenység okát. 

A macskáknak is vannak szorongásaik, frusztrációik, amelyeket, mivel beszélni nem tudnak, viselkedéses formában adnak a tudomásunkra, és ha a gazdi nyitott szemmel jár, észreveszi a jeleket, pár apró változtatással sokat segíthet a cicáján és a vele való kapcsolatán is. 

A könyvért köszönet a Jaffa Kiadónak! (A mellékelt ábrán pedig az látható, hogy az én cicám miképp hálálta meg a szakszerű segítséget 😉 )

 

A képek forrása: Google