Merülés

Merülés

Fáj az utca most a vékony esőben.

Napok óta lóg egy fehér ing az első ház teraszán.

Nem tart fölé ernyőt az idő.

Majd összegyűlt víztömeg súgja, hogy

ugyan mit keresem, mert bennem él

 a vergődő.

A csend komponenseit keresi.

Elhanyagolható súllyal zuhanunk szürke évekig,

képletünk a homály.

Nézd, a színek secession-t rendeztek.

Elvesztek, elmentek.

Fülünket a levegőhöz szorítjuk,

mint talajt hallgató indián,

kit rég kiröhögtek

e bohémság okán.

S amíg az utca újraképzi levedlett pigmenthámját,

ablaküvegek szomjazzák egy öngyilkos szaxofonjátékos

vagy zenész társaságát.

Csak fújná már az élet színes üvegeit.

Megevett a szürkeség.

Álmos tusolórózsa mossa rólam tetoválásait.

Gyónni fogunk az abszintszagú sikátor magányával.

S mikor majd lusta retinánk látja,

mint kapja vissza

halódó árnyalatait a kék tapéta

pilláink lecsukódnak,

hogy majd-majd megvakulva lássa még

az elbágyadt szürkeség hamvait.

 

 

Írta: Giliga Dóra Anna

 

Kiemelt kép: Pexels

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.