Mese a csigaőrült fura lányról

Mese a csigaőrült fura lányról

A mai ajánlóm minden tekintetben rendkívüli. Egyrészt soha nem írtam még a Magazinba olyan emberről, akit személyesen is ismertem. Másrészt pedig eddig még nem mutattam be nektek olyan bloggert, aki ennyire különleges lett volna.

Lassan öt éve ismerem, és még sem tudok róla semmit. Hosszú beszélgetéseket köszönhetek neki, újfajta látásmódot, nagy öleléseket, vidám perceket és még ennél is jóval többet. Azonban mikor ránézek, sosem tudom, mi jár a fejében. Számomra ő a csodalány. Ha hinnék a lélekvándorlásban, biztosan azt mondanám, hogy Izabella már rengeteg életet megélt. Volt szegény cselédlány, gazdag úrinő, írófeleség és hivatásos csavargó is. A kisújjában van az élet, bár talán ezzel még ő maga sincsen tisztában. Ha kócos vagy nyúzott, attól csak még őszintébb lesz a személye, mert van benne valami mélyről jövő tisztaság. Karinthyt olvas, Frank Sinatrát és Elvist hallgat. Ha lehet bakelit lemezen. Mert úgy hatol az ember lelkéig igazán a dallam. Saját bevallása szerint meg nem értett humora van. Én csak úgy mondanám, hogy kell a megértéséhez egy kis Izabella ismeret, na meg némi intelligencia.

1981747_666037853452214_5312580339124109168_n

Izabella

 

Rengetegszer tapasztalom, hogy az emberek bizonyos személyeket egyszerűen nem akarnak megérteni, mert ahhoz egy kicsit mélyebbre kéne mászni, és jobban figyelni rájuk. Izabella nem akar más, csak hogy komolyan vegyék. Mert ő nem gyermeki tréfának szánja, hogy tyúkot szeretne ajándékba aranylánc helyett, hanem komoly kívánságnak. Ő ilyen. Nem érdeklik a külsőségek. Többet jelent számára, ha minden nap megnézheti a veteménye mennyit nőtt, mint ha elhalmoznák gyémántokkal. Fontosak számára az értékei, a gyökerei, az hogy szeressék és hogy szabad lehessen. Megfontoltnak és következetesnek ismertem meg és hiszem, hogy ha el is bizonytalanodik  az életben néha, a szíve majd jó irányba tereli.

Tudom, hogy lesz majd idő, amikor nem a hordóm lesz csurig, hanem egy hatalmas tál cseresznyével, és ezt ugyanúgy le akarom majd írni. Tehát a blogolás mindenképp a vázhoz tartozik. Egészségügyi irányban adtam be a jelentkezésem, de ennyi tapasztalattal a hátam mögött, remèlem egyszer felkérnek csigaszakértőnek egy általuk sújtott területre, vagy megírom az első tanulmány a puhatestűek viselkedéséről.

És ha már csigák, akkor meg kell említenünk azt is, hogy a kisasszony mennyire oda van értük. Ezért is választotta a Csigabigát a blogja címéül. Számára ez egy hely, ahová leteheti a lelkét nyomó gondokat. Kitisztíthatja a szívét, a lelkét, az agyát, a csontjait és az egész múltját néhány mondatba sűrítheti, amelyek a lapon történetté szilárdulnak és így már nem is tűnnek olyan gonosznak és ismeretlennek.

Egyszer még régebben azt gondoltam, hogy két dolgot nagyon nem szeretnék: felesleges embernek lenni és úgy meghalni, hogy nem hagytam hátra semmit magamból az emberekben.

 

Olyan nehéz róla úgy írni, hogy másnak is át tudjam adni azt a varázst, amit minden nap hordoz magában. Hogy hitelesen fessem le a szőke lányt, aki imád sütni, és liszt helyett a lelkét hagyja az édességekben. Elmondani, hogy mások is megértsék, ő mennyire különleges és mennyire nem érdemli meg a világ. Talán túlzok, talán badarságokat hordok össze, de én így látom. Az én napjaimat így festi színesre. És én ezt szeretném mindenkinek elmesélni, hogy amikor olvassák a sorait, ne csak egy szellem, egy ábránd éljen a képzeletükben, hanem a lány széles mosollyal és rozsdabarna nevetéssel. A szárnyak nélküli angyal, a jóságos tündérkeresztanya, a bölcs királylány és a bátor amazon. Mert ez mind ő, és tulajdonképpen egyik sem. Mert ő Izabella. A megfejthetetlen.

Te annyi mindent tudsz- van ötleted, hogy mivel lehet betömni vagy pótolni egy lélek-lyukat? Vagy ha mondjuk egyszer a Hold ‘cé’-jéből eltűnik az egyik sarka, mivel lehet pótolni?Úgy értem, mit raksz a helyére? Hangyasóhajt?

blog: http://csigabiga.blogger.hu/

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás