Ma egy olyan íróval gyarapítom a Lendületes Lexikonunkat, aki nekem kicsilányként a világot jelentette. Ő mesélte el nekem, milyen, mikor a kertben békét álmodnak a fák, vagy hogy miért hallgat a bimbó, mikor nyílni készül és a tavasz, amikor megszületik .
Mit mond a bimbó, amikor nyílni készül, és a tavasz, amikor megszületik? Semmit! Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, melyet nem kiált el senki.
Idővel persze a nyári rétek megfakulnak, mi pedig cinikus mosollyal gondolunk rájuk, miközben a mi az új, saját új tavaszunkat kutatjuk, ami sokkal több, mint egy kis cinege gondolatai az ágak tövében…
Pedig…belegondoltam már, mire gondolhat egy szeles, téli estén, miközben fázósan felborzolja a tollait?
„A szomszéd faluban született egy író bácsi” – kezdődött a mesélés, mikor még pipiskednem kellett egy-egy rózsabimbó megillatolásáért, viszont mára már tudom, hogy Fekete István 1900-ben született egy januári napon Göllében, majd 36 évesen egy pályázatra írta meg első regényét, A koppányi aga testamentumát, melyet meg is nyert, a regényből pedig a későbbiekben film is készült.
Később az egyik legolvasottabb írónkká válik, főleg az ifjúsági regényei iránt nagy az érdeklődés.
Budapesten hal meg, 1970-ben.
A rigó mást és máskor nem is mondhat, mint amit mond, és egy madár sem, egyetlen élőlény sem mondhat mást, mint amit érez, csak – igen –, csak az ember.
Számomra nagyon sokáig kizárólagosan az egyébként mezőgazdászként végzett író volt az a bizonyos „nagybetűs igazi” író, aki tudja, hogyha a csillagok ránk hunyorintanak, akkor annak bizony oka van, vagy hogy hajnalhasadáskor miért is hasad a hajnal.
Szenvedélyesen szereti a természetet, az állatokat, talán olyan őszinte szeretettel még soha nem írtak egy – egy őzgidáról, vagy a rigófüttyről, mint ő. Őt olvasva elvarázsolja az embert, hogy tényleg minden mozog, él, lélegzik és érez.
Mert ez az egyik legfontosabb, amire megtanít minket, azon a szereteten és érdeklődésen keresztül, amivel az élővilág felé fordul.
Forrás: www.fekete-bp10.sulinet.hu
Neki köszönhetünk olyan igazi és mindenki által ismert kalandokat, mint amilyeneket a Tüskevár, vagy a Téli berek kínál , vagy a Vuk, Bogáncs, Kele regényekben található tanulságokat.
Azonban tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezek tényleg csak ifjúsági regények, ezek nem adhatnak egy kellemes vízparti olvasásnál többet, vagy hogy csak ebből áll az író munkássága.
Fekete István nem csak a természetről ír és az azt megfigyelő emberekről, hanem a természet által, sokszor a kettőt szembeállítva magáról az emberről, érzelmekről, kitartásról és valami alázatos elfogadásról, ami mindenki szívét képes egy kicsit gyorsabb lüktetésre bírni.
Ismert regényei mellett ajánlom figyelmetekbe a Hajnal Badányban, Csí és más elbeszélések, a koppányi aga testamentuma és Tíz szál gyertya című könyvét, mely utóbbi ténylegesen 10 szál gyertya kalandos útjáról szól, és ami az egyik kedvenc kötetem tőle.
Az egyik fa ága tövében egy kis cinege ül, és várja az elmúlást. Valahol légpuskával lőtték meg, eddig elrepült, és nincs tovább. Az a fiú, aki meglőtte, most párnás ágyban alszik, és este felelősségre vonta anyját, hogy a szoba nem elég meleg. Előzőleg orvosságot vett be, mert úgy érezte, fájni fog a feje. Ez a fiú rendkívül érzékeny a legkisebb fájdalomra is, és ha az ujját elvágja, orvos köti be, de megkívánja, hogy vérmérgezés ellen injekciót kapjon. Ha a hivatalos orvos nem teljesíti kívánságát az injekciót illetőleg, addig gyötri anyját, míg az pénzt ad, és privát orvostól kapja meg az „életmentő” szérumot, amire semmi szükség nincs. Ennek a fiúnak nincs apja, mert a szülei elváltak. (Az állatok nagy része sosem válik el, amíg a gyermekeiket fel nem nevelték.) És ez a fiú, ha csak ezredrészét érezné annak az elhagyatottságnak, félelemnek, fájdalomnak, mint az a kis madár a dermesztő és másnaptalan éjszakában, talán megkeresné az állandóan szerelmes apját, és hozzávágná a légpuskát, mert nem tartott be sem emberi, sem állati, sem erkölcsi, sem természeti törvényeket, mert ölni tanította meg a fiát, ahelyett, hogy élni tanította volna.
Kiemelt kép forrása: www.szeretlekmagyarorszag.hu
