miért ne lehetne egy gondolattal csodát létrehozni?

miért ne lehetne egy gondolattal csodát létrehozni?

Előző nap végig dühös voltam. Ideges azért, mert ilyen sorsok közé sodort az élet, ahol azt látom, hogy senki sem fejlődik. Nem tör ki. Senki sem él az álmainak, körülöttem mindenkit bedaráltak a hétköznapok. Azt láttam, hogy maga a falu is – ahol élek – stagnál. Ez dühített. Nem akartam én is beállni a sorba. Nem akartam azt, hogy évek múlva is ugyan itt tartsak, és minden reggel hatalmas ürességgel és céltalansággal ébredjek. Álltam a zuhany alatt és közben azt kértem, bár találnék egy munkahelyet, ahol elismernek, és lehetek valaki. Szerettem volna egy bizonyítékot, hogy szükséges vagyok. Feldúltan feküdtem le aludni, forgolódtam és reménytelennek éreztem a holnapot. Arra, ami másnap történt, nem voltam felkészülve. Hátborzongatóan szürreális dolog következett be az életemben.

weheartit.com

weheartit.com

Másnap munkát kaptam. Az elején még fel sem fogtam, hogy azelőtt este a nagy düh közepette volt egyetlen egy pozitív, erős gondolatom, mely elnyomta a negatív áramlásokat, és valóra vált. Szó szerint az ölembe hullott egy állás. Ráadásul egy olyan munka, melyet 14 éves korom óta szeretnék. Nem volt kérdés, hogy mit válaszoljak a telefonon feltett kérdésre. Még aznap, rá egy órára mentem is állásinterjúra. Mikor kiléptem a könyvtár kapuján és tárcsáztam Albert Timit, akkor öntött el egy leírhatatlan boldogság. Azt éreztem, hogy az élet szeret. 20 évem alatt először megremegett a talpam az örömtől, ott a Madách sétányon, a könyvtár előtt. Valóra vált egy régi vágyam. Pont most. Így kellett lennie. Most kellett megtörténnie, mert most állok rá készen. Egy könyvtárban fogok dolgozni, azok között a könyvek között, melyek eddig a menedéket nyújtották.

Sokáig tényleg nem hittem ebben az egészben, hogy bevonzhatok magamnak bármit, csak nagyon kell akarnom. Nem tudtam igazán befogadni, hogy az élet mindig azt teszi le elém, amire épp akkor szükségem van. Nem értettem. Miért? Miért lenne arra szükségem, hogy a szőnyeget markolva, majdnem hányásig sírjak? Pedig ott volt a titok. A szükség. A fejlődés. Végül mindig kilábaltam. Bármi történt, felálltam, és utólag vettem észre, hogy erősebben és tapasztaltabban mentem tovább.

Megkaptam a bizonyítékot. Úgy akartam egy ugródeszkát az életembe, mint az éhező egy falat kenyeret. Semmit nem csináltam egyetlen nap sem, még is fáradt voltam. Nem értettem, mi az oka. Szellemi munkát végeztem, hosszú órákon át. Minden nap. A jövőmet fontam. Mindig csak egy apró szál került a helyére, fokozatosan, lassan. Majd azon az estén: kész lettem.

Hogy véletlen lett volna? Nem. Én nem hiszek a véletlenekben. Tudom, hogy szükséges volt. Ezt nekem itt és most, így kellett megkapnom. Az pedig, hogy mi vár rám szeptember elsejétől, az életre bízom. Bármi fog történni, oka lesz. Lehet, hogy most még félek, hiszen ez egy kihívás. De kellenek a kihívások, hogy jobb lehessek, elégedettebb és büszkébb. Mert minden értem van. Ez az én történetem.

weheartit.com

weheartit.com

Hónapokon át kaptam a fejemre, hogy menjek gyárba dolgozni, takarítani, újságot hordani. Én meg fogtam magam, és elsétáltam. Néma csendben. Ma már tudom, hogy ez a csend volt az önbizalmam. Tudtam, ott mélyen lent, hogy többre vagyok képes, csak nem mertem magamba nézni. Hallgattam mások véleményeit, és majdnem hagytam, hogy elnyomjon a megfelelési kényszer. Aztán azon a vasárnapi estén csak magamra figyeltem. Kizártam mindent és mindenkit, és csak arra koncentráltam, én mit szeretnék. Engem mi tenne boldoggá. Én mitől lennék elégedett.

Hinnetek kell. Higgyetek magatokban. Hinnetek kell a sorsszerűségben, abban, hogy bárkik lehettek, ha tesztek érte. Az élet egy varázslat. Miért ne lehetne egy gondolattal csodát létrehozni?

Hidd el, hogy élni másképp is lehet. Bármi rossz történik, hibáztathatod az életet, az egész univerzumot. De egyszer majd minden olyan tisztává válik, mint a pohárban a víz. Rá fogsz jönni, hogy az összes pofont ki kell állnod azért, hogy azzá válhass, akivé válnod kell! A döntés a te kezedben van. Hagyhatod, hogy a nehézségek legyőzzenek téged, feküdhetsz egész nap lehúzott redőnyökkel az ágyadban. De soha ne felejtsd el, hogy lehet, pont ebben a pillanatban megy el melletted az életed, a LEHETŐSÉGED.

Hát miért nem ragadod meg? Ne félj, mindenre képes vagy! Lehet, hogy most még nem értesz semmit, de később ott fog állni szikla szilárdan az ok-okozat. Merj élni, szabadnak lenni, cselekedni. Ne engedd, hogy a félelmeid rabbá tegyenek. Törj ki! Éld meg azt, amit neked szántak. Válj azzá, akivé te szeretnél!

image

weheartit.com

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás