Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen bejegyzéssel térjek vissza. Akik olvassák az oldalt, azok rájöttek, hogy az utóbbi időben nem voltam teljesen aktív, nem hoztam új cikket, s rengeteg régi cikket osztottam meg újra. S mindennek egy oka volt, amiről jelenleg még nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje, hogy beszéljek róla. Viszont szükségem volt erre az időre, átgondolni pár dolgot, megkeresni az utam, s ami a legfontosabb… megtalálni önmagam. S rátaláltam erre a versre, amit habár nem én írtam, tökéletesen leírja, hogy mit is érzek jelenleg. Úgyhogy lefordítottam magyar nyelvre, s megosztom veletek, mert szerintem sokan vagyok még így ezzel! Ugyanakkor tartozom egy hatalmas köszönettel Taylor Swift-nek, hogy megírta ezt a verset, annyi csodálatos dalt írt és hogy úgy általában, egy olyan csodálatos ember! Ez a vers nektek szól, akik eltévedtek az élet labirintusában!
Miért tűnt el…
Taylor Swift
Amikor elesett, teljesen szétesett.
Összetörve csontjait azon a betonon, amit egykoron
gyerekként még krétával díszített
Amikor becsapódott, ruhái elporladtak, s elvitte őket
az a szél, ami elvitte a hamis barátait is.
Amikor körbenézett, bőrét tinta borította,
mi ezer szavakat formált meg,
vízhangokat, amiket még álmában is hallott:
“Bármit is mondasz, az nem helyes.”
“Bármit is teszel, az sose lesz elég.”
“A kedvességed hamis.”
“A fájdalmad csak manipulálás.”
Amikor a földön feküdt,
időgépekről és bosszúról álmodozott
és egy olyan szerelemről, ami valami,
nem csak a valami ötlete.
Amikor feltámadt, lassan emelkedett fel,
Elkerülve a régi kísérteteket és a fényes filléreket
Óvatosan a telefonhívásokkal és az ígéretekkel,
az elbűvölő teremtésekkel, a piperkőcökkel és a gyors szerelmekkel.
Amikor ott állt, elhagyott tudással állt
belegázolva a sötétbe, a vad óceán a nyakáig ért,
megfürdött a megtörésében.
Hálaimát mondott minden résért abban a páncélban,
amit sose gondolt, hogy egy nap használni fog.
Váll váll mellett állt mellette
egy olyan szerelem, ami jelentett is valamit,
nem csak a valami ötlete.
Amikor megfordult, hogy haza induljon,
új szavak vízhangját hallotta:
“Maradjon a szíved továbbra is összetörhető,
de sose ugyanattól az embertől”
És még hangosabban:
“a múltad nélkül,
sose érkeztél volna meg,
annyira csodálatosan és brutálisan,
szándékosan vagy kicsit erőszakosan, erre a gyönyörű helyre
…ide.”
És mikor haldoklott a hírneve,
végre élőnek érezte magát.
Kiemelt kép: https://crypticrock.com