Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#13. rész

Sercegő kávéfőző, ez az első hang, amire Robert feleszmél korán reggel az irodájában. Titkárnője betipeg a frissen főzött illatos kávéval és az asztalára teszi.
– Sajnálom a reggelit. – mondja halkan, mielőtt még Paige kilépne az irodából.
– Semmi gond. – fordul vissza a nő az ajtóból, de épphogy a fejét mozdította, tovább is lépett, hogy ne keljen tovább magyarázkodnia.
Visszatámolygott gépéhez, ahol már egy kis színes cetli várta: „Ne felejtsd el a ma délutáni kosár meccset! Üdv: Louis”
– Óh, ma van a kosár meccs? – kérdezte kolléganőjét Paige. – Teljesen kiment a fejemből.
– Én ugyan nem tudom, Louis tehénnek nevezett, úgy hogy én be sem teszem a lábam, abba a terembe! – szólt vissza sértődöttem Marjorie.
– Ha jól emlékeztem csak megjegyezte, hogy nagyok a cicijeid. Nem de ? – Paige elmosolyodott. – Amúgy is jönnöd kell nekem szurkolni. Muszáj valamit csinálnom, ami eltereli a figyelmem, és lehet nem is lesz rossz egy kis mozgás.
– Tényleg, mi újság van veled azóta…?
– Azóta, hogy John elhagyott? A lakásom rettenetesen néz ki. Üres és barátságtalan, a válási papírok meg ott hevernek egy zacskó ropi alatt. Azt hiszem.
Egy perces csend után Paige újra megszólal.
– Lehet, vennem kéne egy kutyát.
– Óh. Ez lehet inkább elhamarkodott döntés?
– Miért?
– Paige, aggódom érted. Nincs még két hete, hogy átéltél egy nagy sokkot. Elhagyott a férjed. A lakásod szinte ki lett ürítve, és a postán kaptad meg a váló papírokat. És az első gondolatod egy kutya? – Marjorie egy pillanatra elengedte gondolatait és kolléganőjét próbálta észhez téríteni.
De Paige csak ült a székén, a pillantását a monitorára szegezte és nem szólt egy árva szót sem. Percekig megállás nélkül dolgozott és ütötte magabiztos ujjaival a billentyűzetet.
– Most megbántottalak? – kérdezte Marj kolléganőjét.
– Lemegyek, iszom egy kávét.
Paige szó nélkül sétált le a konyhába, ahol Louis már vigyorogva fogadta. – Remélem felkészültél a mai meccsre Paige! – mosolygott a nőre és magabiztosan kacsingatott felé. – Ötkor kezdünk!
Nem volt túl sok kedve hozzá, de tudta, hogy muszáj valamit csinálnia, mert otthon a mély csendben megbolondulna.

A délutáni kosármeccsen Paige-t egy kisebb meglepetés fogadta; mikor besétált főnöke fekete rövidnadrágban, zöld pólóban, csuklószorítóban és sportcipőben. Annyira megfogta figyelmét a férfi, hogy nem vette észre az arca felé suhanó labdát.
– Vigyázzon Paige! – kiabált egyik kollégája a messziből. A nő még időben elhajolt a labda elől.
– Csak nem egy csapatban leszünk? – lépett oda hozzá Robert.
– Úgy néz ki.
A meccs zökkenő mentesnek bizonyult. Kiabáló, futkorászó, ügyetlen, izzadó irodai dolgozók. Philip a húsosabb második emeleti gépelő, már kevésbé bírta a folytonos ide-oda rohangálást. Néha meg-megállt és negyed óra után feladta a dolgot, lecseréltette magát egy fiatalabb kollégájára.
Paige bírta a terhelést, sőt tetszett neki a mozgás, érezte, hogy vannak még izmai, amikbe olykor belenyilall a fájdalom. Zihált és érezte, ahogy az izzadság cseppek legördülnek a gerincén. Kapkodta a fejét, próbálta figyelni a labdát, szemével követte Robertet, aki abban a pillanatban összeesett a pályán és két kezébe temette arcát.
– Uramisten mi történt? – Paige oda rohant hozzá.
– Véletlen volt, neki mentem és… – magyarázkodott Stuart.
Robert orra vérzett és halkan jajgatott. Paige felsegítette a padlóról és lekísérte a pályáról. Észre sem vette, hogy nem követte őket senki és a meccs folytatódott. Kisétáltak a teremből és egy irodában ültek le, ahol a nő kötszert és tampont keresett. – Most azt komolyan az orromba akarod dugni?? – Igen, különben nem áll el a vérzés.
Robert, mint egy csendes gyerek tűrte, hogy Paige lefertőtleníti az orrát és elállítja a vérzést. Most csodálta a nőt. Kék szemeivel pásztázta a tekintetét, áhítozott rá, hogy csak egy röpke pillanatra ránézzem. Hirtelen megragadta a kezeit. Erősen megszorította. – Au. – bocsánat, nem akartam, csak ez fájt egy picit. – nyögte halkan.
Paige a férfira nézett, bólintott egyet, megfogta a tarkóját, hogy ne mozogjon, miközben befejezi a kötözést, kezével Robert izzadt göndör fürtjeibe kapaszkodott és lelkében érezte a bizsergést. Akkor kapott egy nagy lökést és elhatározta, amint hazaér aláírja a válási papírokat.

***

c872fce36c029b69bilind074cc6c2fd2da994

foto: pinterest

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”