Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#16. rész

Amint végig olvasta a cikket beleborzongott minden porcikája. Robbal történt valami? Azt nem bírta volna elviselni. Hirtelen szédülni kezdett és száján égett a férfitól kapott bűnös csók.
– Jó napot Paige, behozná nekem a ma reggeli szerződéseket! – Robert komoran lépett be az irodaajtaján és semmit mondó tekintettel lépett be az asztalához.
Paige nagyot lélegzett, mintha egy mázsás kőtől szabadult volna meg. Legszívesebben utána rohant volna, hogy megcsókolja, át ölelje, és azt mondja neki, hogy örül, hogy életben van.

– Itt lennének a mai… – a nő ránézett a férfira és elakadt a lélegzete. Szomorú arcát bámulva aggódni kezdett, hogy valami baj történt.
– Köszönöm. – felelte a férfi búskomoran.
– Minden rendben van?
– Igen. Bocsásson meg, de magamra hagyna egy órára? És ne kapcsoljon senkit!
Paige becsukta maga mögött az ajtót, lement Marjorievel egy kávéra, de végig kétségek gyötörték. Forgatta kávéjában a kanalat, de sehogy sem csúsztak le a torkán a furcsa érzelmek. Szenvedett a tudatlanságtól.

– Haver mégis mi ez? – szólt bele a telefonba Chad. – Stella hívott…
– Óh, csodás.
– Sajnálom öreg.
– Aha.
– Ne aggódj elküldtem a fenébe azt a ringyót.
– Nem kellett volna, de azért kösz, hogy törődsz velem, majd én elintézem.
Robert magába zárkózott, hetekig csak a munkára koncentrált és nem társalgott senkivel. Kipakolt a lakásából, és átköltözött egy új forgalmas helyre, ahol kicsit kiengedheti a gőzt és magányában feldolgozhatja nehéz válását.
Rengetegszer gondolkodott el azon, hogy azért az egy csókért kell most bűnhődnie, amit Paigenek adott, vagy ennek így kell most lennie? El kellett válnia feleségétől, hogy ezután boldog legyen?

Három hónap csend után, megszólította titkárnőjét.
– Paige, van ma estére programja?
A nő szeme majd kigúvadt meglepetésében, lélegzete egy pillanatra kimaradt és tátott szájjal bámult főnökére, hogy ezzel most mit akar.
– Öhm, nekem? Hát, tudtommal nincs. Miért?
– Mi lenne, ha elkísérne a ma esti céges vacsorára? Nem kell aggódnia, dögunalmas, jól öltözött emberek, homárt zabálva büffentenek a pénzről és az előre haladásról. Na, mit szól hozzá?
A nő akaratlanul elnevette magát és jó kedvűen válaszolt: – Persze, szívesen elkísérem!

– Paige! Az ég szerelmére! Ez egy randi. – majdhogynem kolléganőjére borította kávéját Marj.
– Dehogyis! Miről beszélsz?
– A főnökök nem, ismétlem, nem visznek magukkal titkárnőt ilyen „személyes” vacsorákra. Ez jelent valamit. A nyakamat rá! Különben is, mindenki érzi azt a vibrációt, ami köztetek van…
– Na, ne hülyéskedj már!
– Hónapok óta elváltak vagytok mindketten, nem tudom, meddig megy ez a gyászidőszak, de aminek meg kell történnie, annak meg kell…
– Így van, majd, ha, meg kell… Megfog. – Paige nagyot kortyolt a teájába és büszkén hitte, hogy most övé az utolsó szó.
– Ja, egyébként meg terhes vagyok!
– Uramisten! És ezt csak így mondod??? – ugrott fel Paige az asztaltól – hát ez isteni!!! Gratulálok! És mégis, hogy mikor? Hányadik vagyok, aki megtudja?
– Nyugalom, te vagy a második. Phil ma reggel tudta meg, azt hittem kiugrik az emeletről, akkora szárnyai nőttek a boldogságtól.
– Jaj, ez nagyon jó. Örülök.

„Óh, basszus.” – Paige a tükör előtt nézegette a vacsorához illő ruháit, de egyet sem talált, ami megfelelő lenne, erre a jeles alkalomra. Nem akart túl kihívó lenni, de nem is akart szűzies nőként megjelenni. Egyedül a tűsarkakban volt biztos, amik már az ajtóban várakoztak, hogy felvegye őket és elinduljanak.

***

c872fce36c029b69bilind074cc6c2fd2da994

foto: pinterest

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”