#19. rész
Egy percre egymásra néztek, de egyikőjük sem bírt megszólalni. Hatalmas pillantások közt gondolataikkal küszködtek.
– Bocs Marj mit is mondtál? – vette füléhez újra a telefont Paige. Keze remegett az idegességtől és a meglepődöttségtől.
– Te, veled mi történt ott a túl oldalon? Mi volt ez a… ? – kérdezte Marjorie.
– Én ööö, most le kell tennem. Később visszahívlak.
Szúrós tekintetet vetett volt férjére, olyan düh kerítette hatalmába, hogy legszívesebben egy dinnyét vágott volna John fejéhez.
– Te mi a francot keresel itt? – förmedt rá hirtelen.
A férfi meg sem mert szólalni. Csak nézett a nőre és teste ledermedt.
Paige-ben felébredt valami mélyről áradó ösztön és orra elkapta John illatát. A gondolatai nem tudtak leállni, agya forgott és kavargott a vágytól.
Fél órával később egy idegen lakásban találta magát, ahol John ideiglenes lakott. Mint kiderült, csak egy hétre jött haza, a munkahelyén maradt dolgaiért. Majd épp „jókor voltak jó helyen”. Vadul csókolták a másikat, úgy, mint még soha. Lecibálták egymásról a ruhadarabokat, amik anyagai úgy hasadtak szét, mintha erre a forró hangulatra vártak volna egész életükben. A gombok nagy sebességgel pattantak le a férfi ingéről. A nő teste égett a dühtől és az elrejtegetett stressztől. A fájdalomtól, hogy az igazi embert, akit szeretett egy ballépés miatt hagyott el. A szégyenérzettől, ami akkor kerítette hatalmába, amikor kezébe vette John búcsú levelét.
Olyannyira kívánta a férfit, hogy nem volt képes leállni. Érezte, ahogy mellei duzzadnak a vágytól, lábai enyhén remegtek és alig bírták el testét. Meztelenül John ölébe ugrott, aki szép óvatosan az ágyra fektette. Végig csókolta Paige hasát, combjait, egészen a nyakáig. Szagolta haja illatát, halkan fülébe suttogott. A nő hangosan felnyögött, mikor a férfi kemény testével ránehezedett és belé hatolt. Átengedte magát az érzésnek. Engedte, had szeresse. Nem érdekelte semmi más, csak hogy kielégüljön, hogy elégtételt vegyen tőle. Az összes energiáját akarta. Kiszívni az életerejét.
A házasságuk alatt egyszer sem szeretkeztek ilyen intenzíven és egyszer sem élvezték ennyire egymás társaságát.
John ölelte Paige-t, mélyen a szemébe nézett, majd vágy ittas fejjel kimondta az első dolgot, amit szívének csak parányi része érez igaznak.
– Gyereket akarok tőled.
Megcsókolta a nőt, aki rideg érintésekkel viszonozta. szíve kővé dermedt és hagyta a karjaiban elaludni a férfit, mint egy szelíd kígyót.
Hajnali háromkor óvatosan kimászott John ágyából. A konyhában megírt egy levelet, hűtő mágnessel a szekrényhez rögzítette és örökre kilépett John életéből.
„John,
Szerettelek, a szívem neked adtam. A kezem és a szabadságom. De mi csak ennyit
értünk egymásnak.
Egy vággyal teli vad éjszakát.
Élveztem.
Ég veled.
P.”
Másnap reggel frissen kelt ki az ágyából. Úgy érezte egy cseppet sem rázták meg az események. Valamilyen oknál fogva hatalmas erőt érzett magában. Úgy érezte, kapott a sorstól egy esélyt, a tragédiájának enyhítésére, és kérdéseinek megválaszolására. Végre pontot tudott rakni a múlt emlékeire. Nem fájt már neki, hogy a folyóba dobta a jegygyűrűjét.
Akart végre valami újat. Most már úgy érezte készen áll bármire.
Bármire.
***
foto: pinterest
