Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#3. rész

A lift ajtó becsukódott, a gombok világítottak minden újabb emeletnél. A két nő mozdulatlanul és csendben állt egymás mellett.
– Hogy-hogy ilyen korán bejöttél? – kérdezte Marjorie Paige-től.
– Sírtam sex után. – válaszolta egyhangúan a nő.
Marjorie kikerekedett szemekkel nézett Paige-re. – Hmm… Hát, végülis… Van, aki sír a mély orgazmus után… Szóval… Érted. – Kissé zavarban érezte magát és nem tudta mit mondjon, majd ránézett Paige arcára és meglepődött, hogy tekintete elveszett a liftgombok között és elég sápadt az arca.
– Nem éreztem semmit. – szólalt meg Paige, meg sem mozdult, amikor kinyílt a liftajtó.
– Gyere, igyunk meg egy kávét. Nem kell rohannunk még csak fél nyolc. – megfogta a nő karját, kihúzta a liftből és a konyha felé vette vele az irányt.
Lefőzött két kávét, az egyik piros kis csészét Paige elé tette és leült mellé az asztalhoz. – Mi a baj drágám?
Paige mélyet sóhajtott és kortyolt egyet a kávéból. – Igazán finomra főzted ma reggel. – mondta kedvetlenül – Én. Szóval…
– Nyugodj meg, csak kezd az elején.
– Egész jól éreztük magunkat tegnap. Szeretkeztünk. Az elején jó volt; de aztán. Én nem éreztem semmit.
Marjorie belebámult a kávéja közepébe és hallgatta kolléganőjét. – Egy férfival voltam az este, aki a szerelmem, aki a férjem és én nem éreztem iránta semmit. – Paige hangja elcsuklott és visszanyelte a kimondott szavakat. – Attól félek, hogy a szerelem elmúlik, vagy már elmúlt, amit iránta éreztem. És ez megrémít. És…
– Hé, nyugalom! – próbálta menteni a helyzetet Marj – Először is, ma reggel nem sírhatsz, mert tönkremegy a sminked és nagy meeting lesz kilenctől. Az összes jóképű pacák egy tárgyalóban lesz, és mi csorgathatjuk a nyálunk egy órán keresztül. – Paige felnevetett – Másodszor, pedig, nehéz napunk volt tegnap. Ne aggódj, lehet csak fáradt voltál. Nem lehetsz mindennap fülig szerelmes.
– Igen, lehet, igazad van. – válaszolta Paige és bekortyolta az utolsó csepp kávéját is. De tudta, hogy nincs igaza. Minden porcikájában érezte, hogy ez nem az első és utolsó eset volt, hogy ez a pillanat magával repítette. Megrémítette a tudat, hogy már nem úgy érez férje iránt, mint régen. A tehetetlenség és elérhetetlenség, pedig egyenesen elkeserítette.
Fél órával később már a gépe előtt ült és a főnöke heti teendőit csoportosította. Belemerült a munkába, ujjai szaporán verték a billentyűket és füle csak ennek hangjait volt hajlandó beengedni.

– Paige! Paige!! – Louis a hetedik emelet biztonsági őre kocogtatta a vállát.
Paige rémült fejjel oda fordult. – Tessék?
– Felírhatlak a céges kosárlabda csapatba?
– Ö, én nem is tudom. Ez mégis mi?
– Főnökök az alkalmazottak ellen. Tök jó buli és hétvégi kikapcsolódásnak tökéletes. Léci, hiányzik még egy lány a csapatba. – ebben a pillanatban Marjorie köhécselt egyet, hogy magára vonja a figyelmet. – Te nem jöhetsz nagy cicis! – mondta neki viccesen artikulálva Louis. – Maximum pompom lánynak.
– Cseszd meg a csapatod Louis! – szólt vissza mérgesen a nő. – Akkor sem lennék a csapatodban, ha Brad Pitt lenne a kapitány!
– Jól van, írj fel. – mondta Paige és azon pillanatban visszafordult a képernyő elé, és újra a billentyűket verte.
Louis kipipálta nevét a listáján és elégedetten távozott az emeletről.
– Sietnem kell ezzel a beosztással, negyed órán belül le kell adnom. – szólalt meg Paige.
– Mit mondasz? – nézett rá kérdőn Marjorie.
– Azt hittem szólt… – Paige maga elé nézett és zavarba esett – Kérdeztél. Mindegy.
– Haza kéne menned. Teljesen szét vagy ma esve.
– Nem. Végig tudom csinálni! – válaszolta és egyszerre kapkodott kezeivel a telefon és a határidőnaplója után.
Keresett benne még egy szabad dátumot, amikorra beidőzíthet magának egy találkozót. Lapozott. Előre, majd vissza. Két hónappal visszafelé, amikor találkozott pár darab piros ikszel. Újra előre lapozott és az egész hónap ikszmentes. Meg is feledkezett róluk, mert ebben a hónapban sem találta őket.
– A francba. – a levegőbe eresztette kétségeit, becsapta a határidőnaplót, félre rakta és újra ránézett a beosztásra.

***

c872fce36c029b69bilind074cc6c2fd2da994

foto: pinterest

Szerző:

Ani
„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás