Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#23. rész

– Pozitív lett! Marj hallod ezt, pozitív lett a teszt! – kiabált a telefonba Paige kora reggel.
– Mi? Micsoda? Hajnalok hajnala van, Susie most aludt el és azt hittem, hogy végre én is… Szóval vegyél sűrű mély levegőket és mond, előröl, még egyszer, hogy mi is van?
– A terhességi teszt. Pozitív lett.
– Óh, várj, ez komoly? Roberttel szülők lesztek? – most már Marjorie is ordítozott a telefonba – A francba a gyerek… Várj egy percet, kimegyek, nehogy felébredjen. Akkor ez már biztos? Úristen, ez remek!!
– Igen, majd kiugrom a bőrömből, de vissza kell mennem, pakolni, mert rengeteg cucc van még a dobozokban. Később még hívlak!
– Rendben, várom.

Három hónappal az első randevújuk után, a papírdobozokból pakolnak kifelé a közös lakásukban. Két nehéz válás és hosszú elfojtott érzelmes évek után úgy látszik végre egymásra találtak.

– Paige, megjöttem! Hoztam gyümölcsöt! Itt vagy? – kiáltott a konyhából Robert.
– Igen, itt vagyok. – lépett a háta mögé a nő, majd megcsókolta a férfit.
– A piacon azt mondták, hogy sok gyümölcsöt kell enned. A vérnyomásra jó hatással vannak…Öhm, tudod a reggeli szédülések… Jobban vagy már?
– Igen, már jobban. – Paige nagyokat mosolygott.
– Mi az? – kérdezett rá a férfi.
– Gyerekünk lesz. – mondta a nő, izgatotta, nagy vigyorral.
– Hogy mi? Terhes vagy? Ó te jó ég!! Ez csodálatos… – Robert megölelte a nőt és össze-vissza puszilgatta – Apa leszek! Úristen! Le kell ülnöm egy kicsit.

Robert az asztalnál pihegett, míg Paige a fejét simogatta és átölelte őt. – Hozzak egy kis vizet? Jól vagy? – mosolygott a nő.
– Csodásan vagyok. Sosem voltam még ilyen jól. – mondta és hatalmas puszit adott Paige hasára. – Jut eszembe nem találtál valamit reggel a konyhában?
– Nem, de pontosan mire gondolsz?
– Ja, semmire. – Robert pásztázva körbe nézett, majd felpattant a székről? – Bruno merre van?
– A helyén, a kis szobában alszik, de miért?

A férfi szó nélkül elindult, hogy megkeresse a kutyát. – Bruno kiskutyám merre vagy? Te lókötő… – Eszeveszett keresésbe kezdett. Feltúrta a kutya ágyát, benézett a párnája alá, valamit keresett. – Á, meg van. Te kis tolvaj. – megpaskolta Bruno fejét és visszament Paige-hez a konyhába.
– Robert mit csináltál szegénnyel?
A férfi kezében egy kissé nyálas aranyszínű zacskó volt szerencse süti felirattal. – Hát… Ezt reggel, itt hagytam neked az asztalon és úgy néz ki Bruno ellopta. És szerintem már ne edd meg, lehet kicsit megcsócsálta.
Átnyújtotta a nőnek a kis csomagot, kissé csalódott arccal. Paige kibontotta, és kettétörte a kemény süteményt. A kis fehér cédulán, pedig az a kérdés állt: Hozzám jössz feleségül?
– Tudod, ez nem így nézett volna ki és a gyűrű is… De az ötletem szétszóródott… Így…
– Igen! – míg Robert habogott és zavartan kapkodott a zsebeiben, Paige örömkönnyektől áztatott szemmel, mosolyogva mondott neki igent.

***

foto: pinterest

foto: pinterest

Szerző:

Ani

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!