Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#4. rész

– Kérdezzek rá? – szólt ki Marjorie a gépe mögül. Megigazította a szemüvegét az orrán, és kikukucskált Paige reakciójához.
– Inkább ne, csak be kell vinnem a heti beosztást a főnöknek. – Lezárta gépét, kikapta a nyomtatóból a friss tintás papírokat és bekopogott Robert irodájába.

Másnap egy drogériában találta magát egy polc előtt, amin 25 féle terhességi teszt volt kirakva. Annyira elgondolkodott, hogy megszámolta őket, míg válogatott. Volt ideje, be sem ment dolgozni, beteget jelentett. – „Miért van ezekből ennyiféle? Hiszen mindegyiknek ugyanaz a funkciója. Más árak… Más márka…” – mozdulatlanul állt a polc előtt és gondolatok, kérdések százai tolongtak fejében. Egy idő után megunta és bután érezte, magát, hogy annyit szobrozik egy helyben, bedobta az első dobozkát, ami a kezébe került és elindult a kassza felé. Mintha nem is ebben a világban járt volna, elsétált egy kis piacra, ahol zöldségeket vett az ebédhez, majd haza taxizott.

Egész úton az járt a fejében, hogy mi lesz, ha pozitív lesz a teszt? Mi van, ha gyereket vár? Felkészült erre? Végül is idősnek elég idős. Van férje. Szóval lenne szerető apja a gyereknek. A másik, hogy John mit szólna ehhez? Vajon örülne egy babának? Mindvégig azon imádkozott a lelke mélyén, hogy a teszt negatív jelet mutasson. Egy órával később bűnösnek érezte magát, amiért még egy meg nem született lélek sorsáról próbál dönteni és ítélkezni. Ki kíván ilyesmit? Ott ült a fürdőkád szélén. Magában számolta a perceket. Nem mert oda se nézni. Gondolkodott. Érezte, hogy nem terhes. Tudta, hogy nem az ő sorsa lenne ez. Nem Johntól. Bármennyire is szerette, ha a szíve megszakadt volna sem tudott volna most mást kívánni. Marta a bűntudat. -„Lehet, örülne egy babának. Én meg azt kívánom, hogy bár ne lenne. És így fogjuk leélni az életünk hátralevő részét? Se gyerek, se kutya, se macska? Csak mi ketten.” – minél jobban belemélyedt a gondolatba, annál szomorúbbnak érezte magát. Újra elolvasta a teszt dobozát. Akkor lesz pozitív, ha két csík van a teszt felületén, ha egy csík, „Ön nem terhes”. Lefordította magában a használati utasítást. „Ön terhes. Ön nem terhes. Egy csík. Két csík.

– Paige itthon vagy?! – kiáltott John a bejárati ajtóból és próbálta kiráncigálni a kulcsát a zárból. Paige hirtelen felpattant a kádról, a tesztet összecsomagolta, épp hogy rápillantott, sietve a kuka mélyére dugta és kiviharzott a fürdőből. – Igen itt vagyok, de te mit keresel itthon? – megcsókolta férjét és felakasztotta kabátját.
– Marj felhívott, hogy jól vagy-e? Azt mondta nem tudott elérni és, hogy beteget jelentettél. Aggódtam. Így hazajöttem a munkából, hogy megnézzem mi a helyzet.

Paige rámosolygott. – Semmi baj, csak, őszintén szólva nem volt ma kedvem bemenni. És sosem veszem ki a beteg szabadságom, így gondoltam most. Elmentem bevásároltam. Most készültem főzni. És egy nagytakarítás is ráférne a házra.

– Ó, ez jó ötlet. – mosolyodott el John. – Ravasz egy nő vagy.
– Öhm, tudod, elgondolkodtam valamin a napokban. – fordult oda zavartan a férfihoz.
– Na és min?
– Hogy… nem vagyunk-e már elég idősek, ahhoz, hogy gyerekünk legyen?

John ránézett. Pár másodpercig csöndben álltak egymás mellett. A férfi hümmögött. – Persze nem azt mondom, hogy… vagyis te örülnél egy babának? – kérdezte hadarva Paige.
– Nem tudom. Igazából, egy gyerek sok mindent megváltoztat. Ha gyereke lesz az embernek, onnantól kezdve nem a saját életére koncentrál, hanem a gyereke életére. Nem a saját álmait valósítja meg, hanem a gyerekét. Bár nem azt mondom, hogy nem akarok majd egy örököst, vagy kettőt. Csak nem éppen most.

Paige nem egészen erre a válaszra számított. – Hát, én nem így gondolom…

– Egy gyerek hatalmas felelősség. – mondta John.
– Tudom.
– Nekem vannak még terveim. És, ha majd gyerekünk lesz, szeretnék, majd csak vele foglalkozni, hogy átadjam neki a tudásom a tapasztalataim… Érted?
– Persze.
– Szívem! – mosolygott a férfi és közelebb ment a nőhöz, átölelte, megpuszilta a homlokát – Ne aggódj, mindennek eljön az ideje.

Paige lesütötte a szemét és átölelte Johnt. – Igen. – halkan a mellkasába súgta a választ, de elkeseredett, attól, amit mondott. Úgy érezte ő nem várhat tovább. Neki a terve egy gyerek, akire vigyázhat és nevelhet. 26 éves, pár hónap múlva 27, ha a terveiben szerepelt három gyermeket szeretné látni, mostanában el kéne kezdenie, mielőtt kifutna az időből.

– Figyelj csak! – fordította maga elé Paige arcát – Mi lenne, ha örökbe fogadnánk egy kiskutyát?
– Óh… Hát nem is tudom… – Férje szemébe nézett és nem bírta kiverni a fejéből azt az egyetlen csíkot a terhességi teszten.

***

c872fce36c029b69bilind074cc6c2fd2da994

foto:pinterest

Szerző:

Ani
„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás