Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#5. rész

– Akkor kezdhetjük a tárgyalást? – kérdezte Robert Marjoriehez fordulva.
– Igen, persze, Paige már elment nyomtatni a szerződéseket, nemsokára megérkezik ő is. – válaszolta a nő és kolléganőjét fürkészte, hogy mikor toppan már be.
Öltönyös, puccos nagy főnökök ültek be az iroda tükörtermébe. Fontos találkozója volt ez a cégnek és Rob a legjobb formáját akarta hozni, de, amikor Paige belépett az ajtón minden erejét elvesztette.

(egy perccel korábban)
– Ó te jó ég! Te aztán ki tetted ma magad anyukám! – ámult el Paige látványától Marjorie.
– Mi az? – kérdezett vissza és összerendezte a kezében lévő papírtömeget.
– Ez a ruha! A cipő! Gyönyörű vagy ma. És jól látom, hogy… kinn van a melled – Marj elnevette magát.
– Miről beszélsz? Ez egy apró dekoltázs, nem hal bele senki és teljesen szabályos, mármint úgy értem, nem tiltja a szabályzat. – pontot rakott gondolata végére és elindult befelé a terembe.
– Te meg vagy ma lőve anyukám.

Ahogy Paige belépett az ajtón Robert le sem tudta venni róla a szemét. Tekintete végig cikázott a nő lábaim, karján, nyakán és selymes dekoltázsán. Annyira elmélázott, hogy barátja Chad bökte meg oldalról, hogy koncentráljon végre. Leült az asztalhoz, de fejében milliónyi vágyfoszlány keringett a nőről. Legszívesebben félre hívta volna, hogy megcsókolja a nyakát, megízlelje ajkait. Alig tudott figyelni a rengeteg számra és a főnökök dobálta nagy szavakra.
Délutánra teljesen kimerült. Szemei kiszáradtak a fáradtságtól, gyomra nem bírt több koffeint befogadni, agya minden sejtje csak egyetlen dologra akarta késztetni, hogy megfogja a nő kezét és hazavigye.
– Hoztam egy sonkás szendvicset, egy narancsot és jeges teát, a rengeteg kávé után ez jót tesz majd a gyomrának. – mondta Paige és letette a tálcát Robert asztalára. – Önnek hozhatok valamit Mr. West?
– Nem köszönöm.
Paige kiment az irodából. Kecses járásával a levegőben hagyott láthatatlan nyomot és útvonalat rajzolt Rob emlékezetében.
– Te, veled mégis mi a fészkes fene van ma? – mordult rá Chad.
– Most meg miről beszélsz? – kezeivel arcát és szemét dörzsölte, hátha attól felébred.
Rob felnézett, majd barátjára szegezte mérges és bágyadt tekintetét – Valamelyik nap, ülök az irodában…
– Na most meg milyen sztorit fogsz ide biggyeszteni ember?
– Hallgass végig. Ülök az irodában, egy átlagos nap volt, épp egy nyilatkozatot írtam alá, amikor kinéztem az üvegajtón keresztül. Épp Paige asztalához. Marjorievel beszélgettek valamin. Majd elmosolyodott.
– És!?
– Abban a szent pillanatban merevedésem lett.
Chad szemei kiguvadtak, mint egy disznónak, akit épp fojtogatnak. Nem tudta, hogy ezt most Rob halálosan komolyan gondolja, vagy csak a fejébe szállt valami légy. – Rob, ember ez gáz!
Mély csend ült közéjük. Robert a sonkás szendvicsébe harapott és bámult maga elé, Chad, pedig azon gondolkodott mi okosat mondhatna még ebben a kellemetlen pillanatban.
– Na, haver, szerintem írjuk meg azt a szerződést és menjünk haza. – a könnyebb megoldást választotta és úgy döntött nem ma fog a probléma után járni.

Paige a papírokat rendezgette az asztalán. Próbált nem gondolkodni. Főleg az elmúlt napok eseményein. John vallomására a negatív tesztre és arra, hogy főnöke illata még mindig begerjeszt minden pici pontot a testén.
– Te Marj, nem láttad a számlát a repülőjegy foglalásról?
– Nem én.
Míg a kupacok között matatott, megcsörrent a telefonja. – Szia, John, mi a baj, nem szoktál ilyenkor hívni.
– Szívem, óriási hírem van. Muszáj, hogy ezt veled osszam meg először és nem bírok estig várni. – Paige leült a székére, lerakta kezéből a tollat és bámult maga elé – Kaptam egy hatalmas állás lehetőséget.
– Ó ez remek!
– Los Angelesben.
– De, hisz az a „világ” másik végén van.

***

c872fce36c029b69bilind074cc6c2fd2da994

foto: pinterest

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”