#8. rész
– Ki volt az? – kérdezte John feleségét.
– A főnök. Teljesen kiment a fejemből, hogy jövő héten még lesz egy üzleti út.
– El kell menned!
– De… Három napos. És…
– Semmi gond, míg távol leszel, én elintézek mindent, és mire hétvégére hazajössz már alig lesz dolgunk. Nem lesz gond kicsim. – feleségéhez lépett és megsimogatta a vállát.
A következő nap csomagolással telt. Paige több időt fordított a porcelánok be papírozására, mint a saját útjára szánt dolgokra.
– Gyere már itt a taxi! – John az ajtóból kiabált be a nőnek. – Paige!
– Jövök már!
– Figyelj, mondanom kell valamit. – a férfi berakta a taxi csomagtartójába a bőröndöket, a nő elé állt megfogta a derekát és mélyen a szemébe nézett – Tudod, hogy szeretlek! Mindennél jobban! Imádom, hogy velem vagy és, hogy feleségül jöttél hozzám. Vigyázz magadra nagyon!
Megcsókolta a homlokát, majd a száját.
– John, én …
– Indulhatunk asszonyom? – kiabált ki a taxi sofőr a volán mögül.
– Menned kell. Majd hívj!
Paige beszállt az autóba, és intett még egyet férjének a kanyarból. Lelkében ezer tövis szurkálta és marcangolta érzelmeit. Érezte, ahogy vérzik belülről, hogy szorítja a gyűrűje, hogy a férfi, akit férjének tettek annyira szereti, hogy nem bánthatja meg; és ha boldogtalanul is kell leélnie vele az életét, akkor is vele marad. Szerette ezt a férfit, de már nem azzal a lángra lobbantott szerelemmel, ami elég lenne egy életre. Tudta, hogy vágyuk más, nem egy a céljuk és ezt a szakadékot soha nem lennének képesen beépíteni. Megfogadta magának, amint kiszáll ebből a taxiból, kíméletlen lesz. Nem érdeklik majd a fájdalmak, amiket szívében érez. Nem érdekli, hogy fáj a feje, ha a házasságra gondol. Az erős nő lábára áll, aki meghódítja az igazi férfi testét és lelkét. És csak szisszen egyet, ha szúrna egyet a szíve.
Lenge nyári ruhát viselt, mézszínű kardigánnal. A szoknya a térdéig sem ért, selymes, izmos lábai csábosan lépkedtek a vörös tűsarkúban. Még a kocsiban lecserélte az apró topánt, és a taxiból úgy szállt ki, mint egy igazi nő, akit senki nem győz le és semmi nem gyengít meg.
Robert szava elakadt, amikor meglátta asszisztensét. Elé rohant, hogy elvegye csomagjait a kezéből, a nő nehogy cipekedjen. Paige meg sem állt mellette, biccentett egyet a Napszemüvegével és elsétált főnöke mellett, mint egy eredeti hamisítatlan díva. Az orra alatt elmosolyodott és belépett a repülőtér fotocellás ajtaján. Robert, mint egy megszédült légy loholt utána.
– Egész csinos ma Mrs. Hale. – a repülőn már megmerte szólítani a lehengerlő stílusú nőt.
Magához vett egy újságot és gyorsan lapozgatni kezdte, nehogy észrevegye, hogy bámulja a lábait.
Paige oda nézett. Bólintott egyet és elmosolyodott. Ő is elővett egy újságot és olvasni kezdett. Hosszú út volt. Robert beszélgetni akart a nővel, de nem tudta mibe fogjon bele.
– Felkészült a holnapi előadásra, vagy most is nekem kell majd kisegítenem Mr. Half? – végül Paige törte meg a csendet.
– Na, de kérem a múltkori, egész különleges eset volt. És sajnálom azóta is. Bár az, hogy a nevemen szólít, azt jelenti még mindig haragszik rám, és megértem…
– Szóval… ?
– Igen. Felkészültem! – mosolyogta el magát Robert.
Hosszas csend után a férfi bátorkodott egy személyes témát boncolgatni. – Tudja, sosem mesél a magánéletéről. Persze, azt tudom, hogy férjnél van. De…
– A magánéletünkről, ne a repülőn tárgyaljunk. Ha szeretne látni civilben, meg kell hívnia egy teára.
Paiget hirtelen felmarta az érzés, ha Johnnal akar menni, szólnia kéne a főnökének, hogy két héten belül ő már nem lesz; de annyira élvezte ezt az énjét, aki szemmel láthatóan az ujja köré csavarja a férfit, hogy kénytelen volt bele gondolni abba, hogy bárkivel is Los Angelesbe költözzön.
Robert a nőre nézett, érezte a ravaszságot az aurájában, de élvezte, ahogy vezeti őt. Feldobta, hogy végre van egy kis izgalom az életében.
– Remélem, szereti az eper teát. Az a specialitásom. – még a nőt is meglepte, de pillantásuk egymásra jelezte, hogy elfogadták az ajánlatot.
***
foto: pinterest
