Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#10. rész

Robert a fejét fogta, szemét dörzsölgette. „Atyám, de fáj.” Körbe nézett a szobán, a cipőjén kívül minden ruhadarabja rajta volt. Mélyen elgondolkozott az est eseményeiről és próbált rájönni, hogy kerülhetett ilyen helyzetbe. Szédelegve lelépett az ágyról, kitámolygott a fürdőbe, levette alkoholtól bűzlő öltönyét és ingét, majd a tükörbe nézett.
– Azt a büdös élet…
Újra a fürdő ajtóban állt, kinézett a még alvó nőre és szégyenében eltakarta kezével szemeit. Nem akarta felébreszteni, de nem tudta mi a helyes döntés ilyenkor. A feje majd szétrobbant, a térdei sajogtak. Muszáj volt kitisztítania a gondolatait és emberi formát öltenie, levetkőzött és beállt a zuhany alá.
Negyed óra múlva jött ki a fürdőszobából, felkészítette magát a kínos találkozóra, a piros cipős hölggyel, de az ágy üres volt. Kikerekedett szemmel bámult és leforgott előtte az élete.
– A francba, most mi lesz? – arcát kezeibe temette és csikorogtak agytekervényei, annyira fájdalmasan, hogy muszáj volt bevennie egy fájdalomcsillapítót.
Ledőlt az ágyra és elnyomta a fáradság. Két óra múlva szólt fel neki a portás, hogy menjen le, reggelizni. Nagy nehezen feltápászkodott az ágyról, felvett egy zakót és elindult lefelé a szálloda ebédlőjébe.
Messziről már látta, hogy egy nő ül az asztalánál és kávézik. Paige várta, de nem volt előtte csak egy nagy bögre kávé és a reggeli újság.
– Jó reggelt! – köszöntötte főnökét.
– Jó… reggelt! – a férfi leült az asztalhoz és meredt szemmel bámulta a nőt, aki le sem vette szemét az újság sorairól. – Hogy van? Bocsánat, hogy vagy? És mi…? – kétségbeesetten kereste a szavakat.
– Nem történt semmi. Fáj a fejem, és próbálok úgy tenni, mint egy igazi nő, reggel a kávé mellé elolvasom a friss híreket. És rendeltem magának is egy erős feketét.
– Ah, értem, bámulatos ezt, hogy csinálja.
– Viccel… A betűket sem látom. A szemüvegem a szobában hagytam és az agyam kifolyni készül a fülemen keresztül. – a nő mosolygott, és fel sem nézett a bögréje mögül.
– És az este…? Hogy került … ?
– Hogy kerültem az ágyába? Éjfélkor felkísértem a szobájába, lefektettem, elindultam a szobámba, de valahol elhagytam a kulcsom, visszamentem, hogy ott aludjak a kanapén, aztán felkelt az ágyból, átkarolt és azt mondta feküdjek oda mellé, mert fél a sötétben, maga mellé húzott és elaludtunk. Semmi nem történt. Reggel hallottam, ahogy zuhanyozik és eljöttem.
Robert elvörösödve bámult a nőre. – Elnézést a viselkedésemért. És remélem nem csalódott bennem nagyot és akárhogyan is hozhatnám ezt jóvá csak szóljon!
– Egyelőre igyuk meg a kávét, pakoljunk össze, egy óra múlva indul a repülő haza.
– Rendben. – Rob egyetértett és csendben kortyolgatta tovább kávéját.

Paige a szobájában hajtogatta ruháit, mardosta a bűntudat. Képtelen volt elfelejteni a csókot, ami a szájára égett tegnap éjszaka. Nem merte elmondani Robertnek és reménykedett benne, hogy ő nem fog rá emlékezni, hogy az éjjel, mikor főnöke után ment az erkélyre; a férfi oda fordult hozzá és megcsókolta. Lábai annyira remegtek, hogy majdnem összerogyott. Szíve hevesen vert és csak ízlelte még akkor is, ha whiskey aromája volt. Imádott fürödni az érzésben és ettől a falra tudott volna mászni. Arra gondolt, hogy ha hazamegy Johnhoz, három nap és utaznak. Új fejezetet kezdhetnek.

A repülőn már nem is szóltak egymáshoz. Robert képtelen volt emlékezetéből kiverni egy ismerős ízt és illatot. Levendula, és valami puha édes, csintalan, buzgó érzés.
– A fenébe, beragadt az övem. – a férfi ráncigálni kezdte a szíjakat, amik körbefonták mellkasát.
– Várjon, segítek. – Paige áthajolt Roberthez és hajával akaratlanul arcába csapott.
A férfit megfogta egy emlékkép. Paige hozzáért vállához, a levendula illata áradt a hajából, és Robert majd elájult ültő helyében. Megelevenedett előtte, amikor éjjel kettesben maradtak az erkélyen és megcsókolta a nőt.
– Öhm.. Paige. Ami tegnap történt? – nézett rá a nőre.
– Nem történt semmi. – mondta erős magabiztossággal a nő. A férfi megnyugodott, de lelke egyik kis zugában szomorú volt ettől a mondattól. A gép leszállásáig egy szót sem szóltak egymáshoz.

Paige hulla fáradtan érkezett haza. Alig várta, hogy vegyen egy forró zuhanyt és ehessen valami finomat; de amint belépett az ajtón, egy üres kiosztott lakást talált. Bútorok hiányoztak a nappaliból, a szobából, John cuccai eltűntek és a férje sem volt sehol. Körbe ment a lakáson, de csak egyetlen levelet talált a konyha asztalon.

***

c872fce36c029b69bilind074cc6c2fd2da994

foto: pinterest

Szerző:

Ani
„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!