Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#2. rész

– Te nem vagy normális. – csapott egyet az asztalra Chad – Komolyan mondom.
– Már megbocsáss, de neked mi bajod van?! Hűséget fogadtam nem azt, hogy ezek után egy nőre sem nézek majd rá és tudtommal nem csaltam meg Stellát! Soha nem tennék ilyesmit.
Chad barátjára nézett. Mélyet szuszogott és elővette jobb öltönyzsebéből a tollát. – Te még mindig nem érted. Úgy nézel arra a nőre, mint valami megváltóra. Még a fenekét is olyan tisztelettel nézed, csodának számít, hogy Buddha még nem kelt ki a mellkasodból.
Robert mérgesen nézett barátjára, akit most legszívesebben orrba vágott volna, amiért ilyen hangot ütött meg vele. – Koncentrálhatnánk most már a munkára? !
– Hát persze.

Paige kapkodva ütögette a billentyűzetet, Marjorie pedig a kávéjából kortyolt egy nagyot. Délután három óra volt. Alig várták, hogy hazamehessenek végre. Nehéz keddi nap volt.
– Uramisten, az évezred leghosszabb egy órája következik.
– Ne panaszkodj! – fél szemmel kukkantott rá kolléganőjére Paige – Dolgozz, és ne gondolkodj!
– Ezt pont Te mondod?
– Tessék?
– Öhm, csak azt kérdeztem, hogy mi a terved mára? – esett zavarba Marjorie. Ma már nem akarta zaklatni Paiget.
– John jön értem, megyünk új függönyöket nézni.
– Ó, ez jól hangzik. – csapott az arcára egy ijedt mosolyt.
– Semmi kedvem hozzá, ami azt illeti. Szerintem a jelenlegi függönyök is épp olyan szépek, mint azok, amikért egy egész délutánt el fogunk pazarolni. Időpocséklás.
– Akkor mégis minek?
– Mert… – Paige felnézett a gép mögül, megigazította szemüvegét és elgondolkodott – meg akartam akadályozni egy kisebb vitát, és függönycsere lett a vége. Azt hiszem.

Pontban négykor mindkét nő felpattant az íróasztala mögül, összepakolták apróságaikat táskájukban és amilyen gyorsan csak tudtak menekültek a nyolcadikról. Ahogy egyre lejjebb értek annál intenzívebben érezték a szabad levegőt. Nem tudták biztosan miért volt ez a nap oly kínkeserves, de amint megízlelték a friss levegőt nem lehetett őket megállítani. – Holnap találkozunk Marj. – Jó pihenést! Szia!

John már az épület előtt várta Paiget. A kocsi mellett állt és türelmesen várta feleségét. – Szia! – mosolygott a férfi és megcsókolta. Karjait dereka köré fonta, majd átölelte és beszippantotta édes illatát.
Paige nem tudott neki ellenállni. Szerette férjét. Most, ebben a pillanatban, valahogy megmozdult benne valami és újra érzett iránta szenvedélyt. Szemébe nézett, kezével megsimogatta arcát és rámosolygott.
– Figyelj, mi lenne, ha inkább haza mennénk, főznénk valamit és kicsit kettesben lennénk végre. Hagyjuk a függönyöket. – mondta neki Paige miközben piszkálgatta a férfi göndör fürtjeit.
– Hát, ahogy gondolod. Jó ötlet. – kissé csalódott hangon szólalt meg John, de örült felesége javaslatának.

Robert beszállt az autójába és még intett egyet a távozó Paige után. Úgy érezte lelke meghasad a bánatba. Egy másodperccel később viszont rettentő dühös volt. Belevert egy jó nagyot a kormányba, hátha attól lenyugszik valamennyire az agya. Hirtelen forróság öntötte el és egyszerre fázott. Nem tudta mi történik vele. Egy kisebb pánik kapta el és képtelen volt beindítani az autót. Szerencsétlennek érezte magát, amiért így alakult sorsa. A karikagyűrűjére nézett és legszívesebben letépte volna ujjával együtt és kidobta volna az első kukába. Végtelenül féltékeny volt arra a férfira, aki Paige ágyában alszik el mindennap. Becsukta a szemét, vett egy mély levegőt és elfordította a kulcsot. A szemét már csak akkor nyitotta ki, mikor a kocsi megtette az első métert előre. Apró remény égett a szíve mélyén hátha nekimegy valaminek a röpke táv alatt, és szörnyet hal.

– Szeretlek! – suttogta a nő fülébe John. Átfogta karjaival derekát és csókolta.
Ízlelgette a nyakát, a fülcimpáját. Puszilta az állát, az arcát. Forró csókot nyomott az ajkára. Játszadozott a nyelvével. Ölébe kapta a nőt és elindult vele a szoba felé. – Várj, a vacsora a sütőben. Kapcsold ki! – nevetett az ölében – Legalább kapcsold ki!
Mindketten mosolyogtak, John a sütő kapcsolóhoz nyúlt elfordította és besétált a nővel a hálószobába. Levetkőztették egymást. Csókokkal borították egymás testét. Boldogok voltak a kéjtől, ami elborította testüket. A nő magára húzta Johnt, belemarkolt a tarkójába, kapaszkodott selymes göndör fürtjeibe, beszippantotta illatát és átadta magát az élvezetnek, amit a férfi nyújtott neki.
Végig simított csupasz hátán és megállt a fenekén, ritmusra járt keze együtt vele. Egy röpke pillanatra egy teljes emberré váltak. Majd mindketten bebújtak a takaró alá, szemük a fáradtságtól le-lecsukódott. Meg is feledkeztek a sütőben várakozó vacsoráról.
Paige fél órával később a fürdőszoba padlószőnyegén ült. Hátával nekidőlt a hideg kádnak, arcát a kezeibe temette és elkeseredetten sírt.

***

c872fce36c029b69bilind074cc6c2fd2da994

foto:pinterest

Szerző:

Ani
„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás