Brekócki-Domokos Evelinre akkor figyeltem fel, amikor megjelent nálunk első vendégírása, a Hagyaték. Haladtam az olvasásban sorról-sorra, majd a végéhez érve azt mondtam: ,,hm, ez igen”. Megérintettek a mondatok, nyomot hagytak bennem. Így, amikor megtudtam, hogy alanynak jelentkezett, rögtön elvállaltam vele a közös munkát. Evelin egy újabb bizonyíték arra, hogy egy feleség, egy fiatal anyuka is tele van érzésekkel, mondanivalókkal és szerencsére sokan vannak, akikben elég motiváció, inspiráció és bátorság bújik meg, hogy a gondolataikat meg is osszák a nagyvilággal. Ma Brekócki-Domokos Evelint (alias: dmk_Evelin) mutatom be nektek egy interjú keretében.
Brekócki-Domokos Evelin
Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Az első emlékem az írással kapcsolatban elég halvány. „Könyvtárbújó” kislány voltam, és testvéremmel gyakran versenyeztünk, hogy ki ír jobb mesét. Persze édesanyánk volt a zsűri egyetlen tagja, és mindketten első helyezést értünk el. Ezt nagyon igazságtalannak tartottam, és kitaláltam magamnak, hogy gyermekverseket, meséket írok át saját témára gyakorlásképpen, hogy jobb legyek testvéremnél. Ez a cél idővel elmaradt. Azon kaptam magam, hogy a magyar tanárom olvasgatja a verseimet az általános iskolában, amik kikerültek az iskola folyosójának falára. De itt megszakad az emlék. A líceumi évek alatt eszembe sem volt írásra gondolni. A Főiskola magyar szakára kerültem végül 2012-ben, és itt elkerülhetetlen volt az irodalommal való mély összefonódás. Mint minden tizenévesben, bennem is túltengtek néha az érzések, és ezeknek az érzéseknek az elengedése eszközeként kezdtem írni. Szerencsém volt, mert olyan barátok vettek körül, akikkel hasonló érzelemvilágunk volt, és nagyon jó volt látni, mennyire élvezik azt, amit írtam, és lenyűgözött, hogy mennyire mást mondanak az írásaim személyenként.
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Mint már mondtam, számomra ez egy eszköz. Minden írásom úgy hat rám, mint egy szál cigaretta. Minden sora egy mélyen kifújt levegő, amitől könnyebb lesz a lelkem.
Földszaga van a kezednek. Nem a nyolcvanévnyi munka- az élet illata. Ősz hajad meg-megtépte a szél, még ma is fésülöd egy-egy gubancát.
Szombatonként a temetőbe jártunk. Sirattál valami férjet, testvért, gyermeket- az utóbbiakból ma többet is. Virággal ünnepeltem a halottaidat. Már nem járok a temetőbe.
/dmk_Evelin: Hagyaték/
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Az egyik barátom egyszer vicceskedve megjegyezte egy írásomra, hogy ezzel most kést döftem a szívébe. Az írás egy madárkáról szólt, ami nekem a szabadságot jelképezte, míg neki a szeretett férfi távolságát, elérhetetlenségét. Ennek alapján nem hiszem, hogy én bármi konkrétat adhatnék az olvasónak. Amit adok, az egy egyszerű vászon, amire ráfesthetik az aktuális érzéseiket.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?
Természetesen sok olyan művész van, aki előtt kalapot hajtanék, de egyikőjüket sem mondanám példaképnek.
Csigaházad minden kanyarára külön-külön mesét mondtál. Szerettem a történeteidet- a hazád, munkád, szeretteidet.
Megéltem a csigaházadat.
Örökséged bennem szétesett.
Ragasztgatok egy törött csigaházat. Aprólékos munka az aszimmetrikus, meszes váz. Babrásak a hagyatékok. Amit te ma be, holnap én lélegzem ki.
/dmk_Evelin: Hagyaték/
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Sosem gondoltam rá, hogy büszkének kellene lennem arra, amit csinálok. Ezután sem fogok büszkélkedni. Úgy gondolom, hálás vagyok a szavaknak, amiket leírok, mert gyakran azok mentenek meg engem krízishelyzetben.
Brekócki-Domokos Evelin
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Főként érzések- az enyéim és másokéi egyaránt.
Mi az, ami boldoggá tesz?
Az írásaim terén az tesz boldoggá, ha mások értelmezési által újabb és újabb oldalait, színeit ismerem meg az alkotásaimnak. Felfedezni, hogy mennyit mondtam általuk, amire én nem is gondoltam- gyönyörű. Az írásokat félretéve főként a lányom, a férjem és a kávé tesz boldoggá.
Evelin nemsokára újabb vendégírással fog megjelenni a magazinban, így érdemes lesz figyelni. Remélem sokat hallunk még róla. Sok sikert kívánunk neki!
