“… minden kornak megvannak a maga válságai, és ezzel szembesíteni kell az embereket…” – interjú az Évszakosrózsák alapítójával

“… minden kornak megvannak a maga válságai, és ezzel szembesíteni kell az embereket…” – interjú az Évszakosrózsák alapítójával

Múlt héten már megjelent egy ajánló az Évszakosrózsákhoz. Most viszont az alapítóval készült interjú során még többet megtudhatunk erről a közösségről. Kutrovátz Renátó másfél éve hozta létre a közösséget, amit a következő interjúban még jobban megismerhetünk.

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Már gyerekkoromban is nagy fantáziával rendelkeztem, imádtam például A gyűrűk ura világát, és rengeteg rajzot készítettem, illetve írtam rövid történeteket is. Versírással azonban 16 éves korom óta foglalkozom és egy plátói szerelem miatt ragadtam először tollat.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Leginkább a barátnőm, aki szintén egy tehetséges szerző és a közösségünk tagja. Emellett a mindennapi ember küzdelmei is érdekelnek, és ezzel kapcsolatban hiszem azt is, hogy minden kornak megvannak a maga válságai, és ezzel szembesíteni kell az embereket.

Kutrovátz Renátó: Szürkület

Már négyszer kitakarítottam a szobát,
az összes könyv a helyén van.
Egy kicsit pihenhetek most már,
mert tudom, hogy valahol biztonságban vagy.
Végre takarót húz a nappal,
s kiürülök, mint egy szemeteskosár.
Ha minden csillag egy jobb dimenzióba szalad,
remélem, én már nem kelek korán.
Mert kísérteni fog a konyhaasztalon ásító pohár,
amit még mindig nem mostam el,
mert utoljára abból ittál.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Igen, három művész az, aki inspirált az írásban, és akiknek a stílusa hatással volt rám, ők pedig Röhrig Géza, Pilinszky János és H.P Lovecraft. Az ő műveik hangulatát tudnám a saját lelkivilágomhoz a hasonlítani, és emiatt az ő szerzeményeikkel tudok a legjobban azonosulni. Viszont a kedvenc idézetem Ady Endre tollából származik, mégpedig az Üzenet egykori iskolámba című költeményéből.

„Bár zord a harc, megéri a világ,

ha az ember, az marad, ami volt:

nemes, küzdő szabadlelkű diák.”

Számomra ezek a sorok nagyon fontosak, mert megboldogult nagypapám szavalta el nekem ezeket, és ő emlékeztetett mindig a sorok mögött megbújó bölcsességre. Másképp neki köszönhetem, hogy ma tulajdonképpen az vagyok, aki vagyok. Ő tanított az önzetlenségre, a jóságra és a türelemre, és ezért nekem ő az igazi példaképem.

Hogyan jött a ötlet, hogy létrehozz egy ilyen irodalmi közösséget?

Az egyik szerzőtársam vetette fel még az ötletet, hogy alapíthatnánk egy közösséget fiatal szerzők számára; és ahogy mondani szokták a többi már történelem.

Géczi Lajos: Baloldalt ülök

„…S óh, jaj, én ott ülök a balján”.
Ady Endre
Sose engedtek át mindig a jobbra,
Mert mindig a helyemet kellett állnom.
Tekercset feszítettem egy égi mellszoborra,
Nem ez volt az én Álmom.
Az Úr is csak parancsol. Leküld, vagy felküld,
Oda kell topogni, ha valami baj van.
De az én erőm már teljesen legyengült,
Farkasszemet néztem az alkonyattal.
A szerelemnek sose voltam lantja,
De Isten! Mért én legyek ennek patrónája?
A szél is csak az alvó gyermekét altatja,
De hol maradt utána a szentkoronája?

Mi az, amit adni tud az embereknek egy irodalmi közösség? Neked mi a célod az Évszakosrózsákkal?

Egy irodalmi közösség rengeteget adhat az olvasóinak, azért, mert egyszerre több szerzővel is megismerkedhetnek, mindenki stílusából, értékrendjéből és gondolataiból kaphatnak egy szeletet. Mindenki meg tudja találni a számára legizgalmasabb szerzőt és ha akar, akár verset, prózát, cikkeket is olvashat, a határ tényleg a csillagos ég. A szerzők számára pedig azért hasznos, mert egy olyan környezetbe tartozhatnak, ami inspirálja őket az alkotásra és fejlődésre. A legfőbb céljaink közé tartozik még, hogy megismertessük a mostani generáció művészeit a közönséggel, és egyfajta példát állítsunk a fiatalok elé, hogy a művészet és az olvasás egy értékes dolog. Minden alkalommal pozitív csalódást okoz a felismerés, hogy a fiatalok többsége mennyire nyitott a művészetek iránt, és hogy a közösségi oldalak milyen egyedi kapcsolatot teremthetnek olvasó és alkotó között. Rengeteg fiatal alkot, és a közösségünknek a célja az is, hogy egy olyan közegbe tartozhassanak, ami motiválja őket az alkotásra és segít nekik a fejlődésben.

Bertalan Tímea: elveszve

szinonimák vagyunk egymás mellett
ölelkezőn rímelnek érzéseink
ugyanazok őseink és bűneink
csak rohanunk a világgal szemben

egyforma a hitünk szemünk sebünk
bőrünk alá mászik a hangos zene
szinkópát ver szívünk minden üteme
amíg a dohányfüstben elveszünk

Hogyan kerülhet be valaki ebbe a közösségbe?

Először a jelentkezőnek küldenie kell nekünk kettő vagy három verset, utána a beküldött művekről a közösség összes tagja véleményt ír, majd közös szavazás alapján döntjük el, hogy a jelentkező csatlakozzon-e hozzánk. Nálunk nagyon fontos, hogy mindenki véleményét meghallgassuk, mert számunkra minden Rózsa egyenlő.

Ez csak egy online fórum vagy szoktatok személyesen találkozni és gyűlést tartani?

Nem, személyes találkozókat is szoktunk rendszeresen szervezni, hogy a tagok megismerkedhessenek jobban egymással.

Rónoki Bertalan: Üres

Pukkan a buborék, a hideget érzi a bőröm.
Fázik a magány, a tudat, ott van a földön.
A magzatpóz vacog, érzem, hogy remeg.
Én, a szemen keresztül a semmibe mered.
Üres… mégis csak magától pezseg.
Az idő csak pereg,
Nem érzem, hogy múlik vagy merev.
Grafit, keserű sötét a szemed.
Magam egyedül, hogyan ne legyek?
Magam egyedül? … Inkább ne legyek!

Szoktatok szervezni eseményeket (pl. : felolvasó délutánokat), ahol meg tudjátok mutatni egymásnak, mivel is foglalkoztok?

Hagyományos formában nem. A személyes találkozókon inkább közösen beülünk egy bárba vagy kávézóba, ahol megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, az ötleteinket és hogy hogyan fejleszthetjük a közösségünket. Másrészt pedig jobban megismerjük egymást, a verseket és a munkáinkat a közös csoportunkba szoktok megbeszélni és értékelni. A közös találkozóknak inkább az ismerkedés és a barátságkötés számunkra a legfontosabb, hogy egy igazán összetartó közösséget tudjunk létrehozni.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Hogy rengeteg érdekes és különleges emberrel tudtam megismerkedni a közösség által és hogy sikerült össze is tartanom őket.

Mik a további céljaid ezen a téren?

A legvégsőbb célunk, hogy majd egy folyóiratot indítsunk közösen és egy antológiát is kitudjunk majd adni.

 

 

Köszönöm szépen az interjút és kívánom  hogy az összes célt sikerüljön megvalósítani!

Kövessétek az Évszakosrózsákat oldalukon  Facebookon, Instagramon és YouTubeon

Kiemelt kép: pixabay

 

Szerző:

Viola Nóra
"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás